Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Liberális hiszti 6.

Plakátkampány a bevándorlásról: tények és tévhitek.

Az elmúlt napokban a kormány kampányt indított a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló konzultáció kapcsán. Összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket és tévedéseket a témával kapcsolatban.

1. „Az illegális bevándorlás nem is komoly probléma Magyarországon.”

Azt, hogy Magyarországot mennyire súlyosan érinti az utóbbi években a bevándorlási hullám, minden létező statisztika alátámasztja (sajnos). Az egy főre jutó menedékkérők számát tekintve Magyarország már a második az uniós tagállamok között – áll az EU statisztikai hivatalának jelentésében. 2013 és 2014 között a Magyarországon menedékjogot kérők száma 126 százalékkal növekedett, messze meghaladva az EU-s átlagot. 2015-re a helyzet még súlyosabbá vált. Az év első 5 hónapjában közel 50 000 illegális határátlépőt tartóztattak fel a magyar határon, ami több mint tízszerese az egy évvel ezelőtti adatnak. Idén várhatóan körülbelül 120-130 ezer illegális bevándorló fog érkezni hazánkba, elsősorban Koszovóból. Bár többségük egyelőre csak átutazik Magyarországon, a fogadó országok (Ausztria, Németország, Skandináv országok) határaik lezárását és a már ott lévő illegális bevándorlók visszatoloncolását tervezik Magyarországra. Emellett az Unió az Európában összegyűlt menekülteket kvóták szerint osztaná szét a tagállamok között. Magyarország így kettős nyomás alá kerülhet: a délről özönlő bevándorlók és a nyugatról visszatoloncolt migránsok kereszttüzébe.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Plakátbűnözők

Miért fontosabb a baloldalnak egy illegális bevándorló mint egy határon túli magyar?

Én is rongáltam plakátot – büszkélkedik tettével az Együtt - a Korszakváltók Pártja elnöke, Szigetvári Viktor. A Soros György közreműködésével felfuttatott, majd a választások után a pálya szélére sodródó Együtt utolsó látványos akciója egy hungarocellből készült Orbán-fej előre megfontolt, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rugdosása volt 2013 őszén.

A pártot azóta magára hagyta egyetlen szövetségese, a PM, majd a párt elnöke, Bajnai Gordon és a jelek szerint a maga a szponzor is. A látványos hanyatlás ellenére úgy tűnik, az értelmiségi vandalizmus szelleme továbbra sem aludt ki a kicsi, de agresszív politikai formációban. Abba most ne is menjünk bele, hogy köztéri tárgy rongálására történő felhívás milyen paragrafusokat merít ki, arra ott vannak a jogászok. Van azonban itt egy sokkal súlyosabb probléma.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Második front

Ha ez így megy tovább, a választók egy része hamarosan azzal szembesülhet, hogy a Fidesz és a Jobbik között kell majd választania. E mondat nem valamelyik Jobbik-fórum, hanem az MSZP Harmadik Platformjának minapi véleményét tükrözi, s úgy folytatódik, hogy a szocialistáknak – elkerülendő a fenti alternatívát – meg kell nyitniuk a második frontot. Az első fronton a Fidesz, a másodikon meg a Jobbik ellen kellene harcolniuk.

Oké, de eddig nem harcoltak? Vagy nem harcoltak eléggé? Miért nem?

Az MSZP máig sem elemezte a 2010-es történelmi fiaskó, sem a 2014-es kudarcfolytatás belső okait. Pedig ezek között előkelő helyen szerepelne a tény: a Jobbik folyamatosan apasztja a szocialisták potenciális szavazóit, a radikalizmus csábítása jóval erősebb számukra, mint az MSZP balliberálisnak becézett, ám valójában és döntően mindig neoliberális politikája. Lehet szörnyülködni az elkábított választókon, lehet fokozni az agyukra irányuló ballib propagandát, de azért az elég régóta nyilvánvaló már, hogy az urna elé járuló szegény állampolgár végül is melyikre voksol.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szavak a semmibe

Önmaga értékelte kormányának eddigi ötéves tevékenységét Orbán Viktor, s minő meglepetés: a mérleget pozitívnak találta. Persze az sem lephetett meg senkit, hogy az ellenzék különféle osztagai – különféle módon – egyaránt felhördültek erre, s radikális retorikájukat olvasva, azt hihetné az ember, immár küszöbön áll a kormányt elsöprő forradalom.

Aztán szemügyre veszi a közvélemény-kutatások legfrissebb adatait, s azt kell belőlük kiolvasnia: nemhogy a küszöbön állna, nincs is látótávolságban. Hiába szivárog – saját hibái és nem ellenfelei miatt – a kormányerők támogatóinak száma, az még mindig szignifikánsabban magasabb mint ellenlábasaié, sőt a Jobbikot leszámítva, a többi – magát demokratikusnak nevező – ellenzéki párt (MSZP, LMP, DK), illetve pártocska (Együtt, PM, liberálisok) tábori létszáma hosszú ideje makacsul stagnál. Vagyis sokadszorra fordul már elő, hogy az ellenzék radikális retorikája a politikai semmibe hull, jószerivel csak maguknak fortyognak, saját törzstagjaikon kívüli szélesebb körökre nemigen hatnak.