Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sziriza – hulló csillag

Így nem újult meg az európai baloldal, avagy ha szabadságharcba kezdesz, ne válassz baloldali kormányt.

A kilencvenes évek végén még meredeken felfelé ívelő baloldal karrierje a 2000-es évek közepére leáldozott. Schröder kancellár beült a Gazprom egyik cégének felügyelőbizottságába, Tony Blair belesült az iraki tömegpusztító fegyverekről hamisított jelentésbe, Zapatero egy pénzügyi csődtömeget hagyott Spanyolországra, a szebb napokat látott lengyel utódpárt pedig végleg kiszenvedett. A baloldal hanyatlása, a szokásos jobb-bal ciklikusság mellett valószínűleg arra is visszavezethető, hogy a 90-es évek gazdasági hurráoptimizmusát a kétezres évekre a gazdasági lassulás váltotta fel, 2008-tól pedig stagnálás, sőt hanyatlás kezdődött. A baloldali kormányok redisztributív, osztogató politikája a romló gazdasági környezetben már nem volt fenntartható.  


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tisztaságcsomaggal az “álprobléma” ellen?

A balliberális ellenzék újra a “régi” formáját hozza. Egy valós probléma megoldása helyett a párttöredékek “házi versenyében” leginkább egymás rovására próbálnak pontot szerezni. Realitásérzékük továbbra is nulla: Most éppen az újkori népvándorlás kellős közepén nyitnák még tágabbra Magyarország és az EU kapuit. Még szerencse, hogy nincsenek kormányon!

A szokásos minta érvényesül: A liberális avantgárd már nem lát értelmiségi kihívást egy kérdésben, és az elefántcsonttorony magasabb szférájába költözik. Közben a fővárosi szocialisták lecsapnak az otthagyott témára, és minden “kreatív” tudásukat beleadva próbálnak a balliberális “házi versenyben” pontot szerezni. Ezt látjuk most az illegális határsértők kérdésében is, amikor tisztaságcsomagok osztogatásával oldanák meg azt, amit eddig “álproblémának” tartottak.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Görög tovább

A cikk írásának pillanatakor még nem volt ismert a görög népszavazás eredménye.

Mindenki tudja, a görög adósság fillérre visszafizethetetlen, tudja ezt Juncker, Dijsselbloem és Frau Merkel is. Alexis Tsipras tehát nem kekeckedett Európa úgymond „nagyágyúival” (szent ég!, milyenek lehetnek a kicsik?!), csupán erre a nyilvánvaló tudásra is apellálva, alkudozott velük. De közös tudás ide vagy oda, egyáltalán nem mindegy, ki-kivel alkuszik. Mert nem csupán a pénz itt a tét, hanem, hogy ki mire mutat majd ezzel példát. Szembeszegülhet-e büntetlenül az új baloldal Európa „nagyágyúival”, avagy az európai társadalmakat mosolytalanul szorongató Frau Merkel kezében marad-e a fakanál?


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Politikai analfabéták

Nincs könnyű helyzetben az ellenzék bevándorlás ügyben. Két hónappal ezelőtt még azt hitték, hogy a Fidesz belpolitikai okokból vette elő a bevándorlás témáját. A baloldal ezért azt igyekezett bebizonyítani, hogy a migráció problémája nem is létezik.

Később a baloldali pártok és aktivistáik plakátrongálásba kezdtek, még mindig abban a tudatban, hogy Orbán és a Fidesz a migráció tematikáját valamilyen figyelemelterelésnek szánja.

Eközben sokasodtak a jelek, amelyek arra mutattak, hogy a migráció valóban súlyos kérdés – Magyarország és Európa számára egyaránt –, ami megoldásra vár. A baloldal még ekkor sem kapcsolt, és továbbra is Orbán támadásával volt elfoglalva. MSZP-s politikusok drótkerítést vonva a Fidesz-székház köré még egy héttel ezelőtt is azt állították, hogy „a bevándorlás egy álprobléma, amit a Fidesz kreált”, és hogy a kormány „gettóba zárja Magyarországot” a magyar-szerb határra tervezett kerítéssel.