Galló Béla
Galló Béla politológus

És jött a farkas, Pista

Egy süllyedő hajó sorsát, képletesen szólva, mindig a menekülők pecsételik meg.

Ha ma már Újhelyi úr is arról „értekezik”, hogy szétesett az MSZP-brand, elhervadt a szegfű, akkor pártjának tényleg annyi. Páran ezt már kissé korábban – úgy tíz-húsz éve – észrevették, meg is kapták érte az "áruló" stigmáját, noha csak a szemük volt élesebb, a tartásuk pedig egyenesebb.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Lenintől Márki-Zay Péterig

A baloldal közel negyed évszázada, Horn Gyula óta nem találja a vezetőjét. Legalábbis ez a látszat. A valóság azonban az, hogy a baloldal rengeteg vezetőt talált már magának, de amint rátalált egyre – voltak köztük erősebb és gyengébb képességűek egyaránt –, azonnal fúrni kezdte, és a puccs bekövetkezése csak idő kérdése volt.

Kovács László 1998-ban lett az MSZP elnöke, és ekkor már mindenki a következő választás szocialista kormányfő-jelöltjeként tekintett rá. 2001 tavaszára azonban sikerült kipiszkálni Kovácsot a jogos várományos pozíciójából, és az MSZP egy párton kívüli politikussal, Medgyessy Péterrel futott neki a 2002-es választásnak. Medgyessy alig töltött el pár hetet kormányfőként, amikor jött a D-209-es ügy, két évvel később pedig végleg félreállították.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Április 4.

Vége a kampánynak, az ellenzéki pártirodákból nem szűrődik már ki zaj.

Úgy fest, az érintettek a negyedik gigagombóc után gyorsan kinevezték a bűnbakot: naná, hogy a saját miniszterelnök-jelöltjüket.

Kiről persze ma se tudni még, hogy jobbos balos, illetve balos jobbos volt-e, avagy csupán alanyi jogon mutatkozott-e olyan minden képzeletet felülmúlóan zavarosnak, mint amilyennek mutatkozott. (Pardon, nem zavarosnak, sokkszínűnek.)

Ki tudja?

Persze ma már ez nem is igazán érdekes: van-e érdektelenebb egy tegnapi, úgymond fontos politikai személynél?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A baloldal veszélyes a pénztárcánkra!

Amit a baloldali listavezető reggel mond, este már cáfolná. Mostanra már azt is tagadják, hogy fegyvereket és katonákat küldenének Ukrajnába, ám a valóság rendre utoléri őket. Naponta akad ugyanis egy újabb baloldali politikus, aki fegyvert, lőszert, vagy katonát küldene a háborúba, vagy a rezsicsökkentés eltörlésével, esetleg szigorú energetikai szankciókkal tényleg világpiaci energiaárakat, és ezzel energia- és élelmiszerhiányt, no meg csillagászati árakat zúdítana a nyakunkba.

A baloldal választási programját és ígéreteit elemző sorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy miért veszélyes mindannyiunk életére a fegyverek és katonák Ukrajnába küldése, ami háborúba sodorná hazánkat. A mostani írás azt mutatja be, hogy Márki-Zay Péter (MZP) és baloldali politikustársai orosz gáz- és olajcsapok elzárására irányuló követelései miként veszélyeztetik a magyarok pénztárcáját.

A nyilatkozatok egy irányba mutatnak és sokadszorra a globalista alapállásból indulnak ki: ha mindenki úgy élne, mint mi, európaiak, akkor évente “két Földre” lenne szükség. A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében tehát azt szeretnék, ha a multicégek laboratóriumában előállított mesterséges élelmiszereket kevesebb vörös húst, tejet és tojást ennénk, kevesebbet autóznánk és repülnénk, és egyáltalán, fogyasztói magatartásunkat alapjában átgondolnánk. A koronavírus-járvány után azonban pont azt láttuk világszerte, hogy a leállásból felszabaduló emberek lehetőségük szerint újra habzsolták az életet és “bepótolták” mindazt, amiről a leállás alatt le kellett mondaniuk.