Galló Béla
Galló Béla politológus

Máma is hasad még tovább

Valamelyik alig észlelhető, csupáncsak a médiában, ám a választók tudatában nem igazán megtapadt baloldali pártocska egyik részecskéje a minap úgy döntött, szakít a pártocska másik részecskéjével, s innentől fogva önállóan munkálkodik majd.

Nem érdekes melyik. Lehetne a sok pártocska közül bármelyik. Mindegyik fölöttébb hajlamos potenciális megváltónak, de legalábbis igazi pártnak képzelni magát.

Most éppen az egyik van soron, holnap, holnapután jön majd egy másik. Ebben az értelemben a baloldal tartalékai kifogyhatatlanok.

A helyzet tragikomikus.


Balos adalékdilemma a migránsügyhöz

A baloldali-liberális politikai elit és „befolyásos véleményformálók” – emlékszünk, ők azok, akikkel Gyurcsányék végigszenvedték, végig üvöltözték az Őszöd előtti hónapokat – nem mernek szembenézni a valósággal, migránsügyben sem.

Főleg azért nem, mert akkor annyi dilemma kerülne hirtelenjében a felszínre, hogy azokkal kezdeni is kellene valamit. Itt van például a „menekült, mint jó munkaerő” ügye. A százezer szám érkezőket a szakszervezetek valami félreértett szolidaritásból üdvözlik – miközben valójában ezen „jómunkásemberek” tömeges alkalmazása csak ahhoz fog vezetni, hogy a vállalatok könnyen törik majd le a jelenlegi bérszínvonalat. Na, most akkor jólét vagy jónak lenni? Hoppá.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A baloldal állapota a migránskérdés tükrében

Hogy a baloldalon egyedül és éppen Gyurcsány Ferenc hangsúlyozza a határok megvédését, az a magyar baloldal súlyos kórtüneteit igazolja – és ez még mindig nem a gödör alja.

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció párt elnöke hétfőn tévéinterjút adott, melyben nem túl meglepő módon megismételte az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek vasárnap közzétett szavait. Miközben egyértelműen beállt a brüsszeli kórusba, a nyughatatlan DK-vezér mégiscsak vette a fáradságot, hogy egy kicsit beszéljen a magyar választóknak is, akik elsősorban rendet szeretnének és biztonságot. Megértően szólt a déli határzár pszichológiai hatásáról („vannak, akiket ez megnyugtat”), és óriási önellentmondásként hitet tett az európai határok kemény megvédése mellett – majd ha már mindenkit beengedtünk. Ebből kiderül, hogy Gyurcsány kapizsgál valamit abból, hogy nem lehet a választókkal szembemenve megnyerni a bizalmukat.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Régi nóta

Darázsfészekbe nyúl, aki a legújabb civilizációs kihívás, a népvándorlás elején (mert ami ma van, korántsem a kellős közepe még a problémának...) nemzet és baloldal viszonyát feszegeti. Kiérlelt válaszokra nemigen számíthat, legföljebb sommás véleményekre.

Politikusok gyakorolhatják is az utóbbit, Orbán Viktor Tusnádfürdőn pár napja meg is tette ezt, amikor tudatosan leegyszerűsítve kijelentette, hogy a baloldal azért nem szereti a magyarokat, merthogy magyarok. Politikusoknak nincs kötelezettségük pontos definíciókra, árnyalt magyarázatokra, támogató lábjegyzetekre, annál inkább egyetértő tekintetekre. Csakhogy amit a politikai arénában egy politikus csinál, azt egy elemző – elvileg távol a harcmezőtől – lehetőleg ne engedélyezze magának.

Tóth Csaba a Magyar Narancs online felületén „Nemzet és baloldal” címmel a minap jegyez egy írást, melyben elemzőként reflektál Orbán fenti véleményére, s ennek kapcsán a közelmúltból véve a példákat, arra a következtetésre jut, hogy a baloldalnak azért nincs releváns válasza a jobboldal nemzetfelfogására, mert az MSZP szemlélete nem elég liberális.

Mintha ismerősen csengene, ugye? Nem csoda, hiszen meglehetősen régi nóta.