Galló Béla
Galló Béla politológus

Felkiáltójel! De miért nem három?

Tartós kókadozás után a szegfű hervadóban van, ezt látom, értem. Sokan hervasztják, ki tudatosan, ki pedig butaságból, tökmindegy – az eredmény ugyanaz. Ám e jobb sorsra érdemes virág nemigen okozhatta a kétszer kétharmados parlamenti fiaskókat. Valószínűleg daliás kollégája, a felkiáltójel sem tehet majd semmiről se.

Nagy Konstantin midőn a Milvius hídi csata előtt az égen keresztet látott, hangot is hallott hozzá: „E jelben győzni fogsz!” Tóbiás József elnök az MSZP-kongresszusán, mikor a digitális kivetítőn megjelent neki a felkiáltójel, a hétvégén egyelőre aligha hallhatta ugyanezt. (Persze változnak az idők, a szimbólumok sem a régiek, az égi hangokról nem is beszélve...)

Tengerésztiszteknek állítólag mindmáig tanítják, ha süllyed a hajó, és semmi ötletük sincs, legjobb figyelemelterelési módszer, ha a matrózokkal gyorsan átfestetik az árbocokat.

Oké, segítse ki a szegfűt mostantól a felkiáltójel.

De miért csak egy? Miért nem – legalább – három?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Baloldal bekerítve

Valaki mondhatna már valami egyeneset arról, mi is a baloldali megoldás migráció-ügyben. Nem forró értékvallomást, abból teli a padlás, konkrétumot. Ha az a krédó, hogy mindenben az ellenkezőjét kell tenniük annak, mint amit Orbán Viktor csinál, oké, de miben különbözik ez a liberális állásponttól? Netán teljesen egybe esik vele?

Vajon mire gondolhatott Tóbiás József, az MSZP elnöke, amikor a kerítés kapcsán tisztázásra szólította fel párttársát, Hiller Istvánt? Mihez képest kellene tisztáznia magát? Avagy csupán burkolt elnöki felszólítás ez arra, hogy Hiller fejtsen ki végre egy kerítésmentes baloldali koncepciót?

Ha így volna (persze nyilván nincs így), a dolgot csak bonyolítaná, hogy a közkeletű vélekedés Tóbiás elnököt az MSZP balszárnyához, Hillert meg éppenséggel a párton belüli liberális oldalhoz sorolja. Akkor hogy is volna ez? Aki baloldali, kerítésügyben mégis liberális, aki pedig liberális, jobb híján elfogadja, bár utálja a kerítést? 


Alkotmányellenes rendszerbontás?

Jogállamot, de mindenáron. Ha ehhez fel kell számolni a létezőt, akkor úgy, mert „mi” jobban tudjuk. Ha szembe kell menni az „általunk” felszínesen vallott elvekkel, akkor pedig amúgy. Mert a forradalom megkívánja.

Tény, hogy a „demokratikus ellenzék” agóniája immáron kilenc éve tart. 2006 tavasza óta ugyanis 1, azaz egy darab országos választást sem tudtak megnyerni, bármilyen összeállításban próbálkoztak is – viszont elvesztettek zsinórban nyolcat. Tény, hogy ilyenkor mindig a választók hülyék, de legalábbis „a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” (ahogy a legenda szerint Kun Béla dühöngött 1919-ben). Az is tény viszont, hogy hiába kapja a „nekünk igazunk van történelmileg” tézise a pofonokat a valóságtól futószalagon, ez az érintetteket nem tántorítja el saját igazságukba vetett hitüktől, attól, hogy egyszer ők hozzák majd el a szent világszabadságot. Ha kell, az embereknek – ha kell, akár az emberek ellenében.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Máma is hasad még tovább

Valamelyik alig észlelhető, csupáncsak a médiában, ám a választók tudatában nem igazán megtapadt baloldali pártocska egyik részecskéje a minap úgy döntött, szakít a pártocska másik részecskéjével, s innentől fogva önállóan munkálkodik majd.

Nem érdekes melyik. Lehetne a sok pártocska közül bármelyik. Mindegyik fölöttébb hajlamos potenciális megváltónak, de legalábbis igazi pártnak képzelni magát.

Most éppen az egyik van soron, holnap, holnapután jön majd egy másik. Ebben az értelemben a baloldal tartalékai kifogyhatatlanok.

A helyzet tragikomikus.