Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Baljós árnyak

A Czeglédy Csaba melletti szimpátiatüntetésen felsorakozott a baloldal színe-java: az ellenzék teljes mellszélességgel kiállt a jogerősen elítélt bűnöző mellett. Gyurcsány tegnap szenvedélyes videóüzenetben vette védelmébe egykori ügyvédjét, sőt, a DK vezérkara még a Szegedi Törvényszékre is elkísérte a gyanúsítottat.

Czeglédy Csaba a bukott baloldal emblematikus figurája: szocialista politikusként korábban 3,3 milliárd értékű adócsalásért ítélték el, most pedig bűnszövetkezetben elkövetett, 6 és fél milliárd értékű költségvetési csalással gyanúsítják. A Czeglédy melletti harcias kiállás tehát – alig egy hónappal a parlamenti választások előtt – egyáltalán nem tűnik logikus lépésnek az ellenzéki politikusok részéről.

Czeglédy Csaba és Gyurcsány Ferenc a szegedi bírósági tárgyalás előtt.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szili „áruló”, Gyurcsány nem?

Idestova egy évtizede, hogy a balliberális oldal büszkén és önerőből szappanozza maga alatt a lejtőt, e lejtmenetet azonban a várható harmadik nagy tavaszi koppanás előtt is holmi „árulásokkal” magyarázza.

Nálunk persze kifejlett kultusza van az „árulásnak”. Januárban volt Görgei Artúr születésének 200. évfordulója, ő azzal „árulta el” az éppen női ruhában menekülő Kossuth Lajost, hogy nem akart már – fölöslegesen – feláldozni Világosnál több tízezer fiatal magyar életet. (Negatív mítosza állítólag ahhoz kellett, meg ne sérüljön nemzeti önbecsülésünk, hiszen az szóba se jöhetett, hogy a szabadságharc katonai sikérét eleve kizárta az akkori „európai súlyegyen”.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Coming out

Minap egy tv-szereplésem után igencsak kiérdemeltem néhány blogger kitüntető figyelmét, s noha érdeklődésünk korántsem kölcsönös, pár megjegyzést mégis fűznék ehhez.

Félrenézni valamit emberi jog, gyakran előfordul, és a csúsztatásoknak sincs hírértékük. Névvel ellátott tévedéseik nyomán azonban orcátlan kommentelők bátor hada zúdult rám, s azt pattogják, hogy a baloldal árulója vagyok. Nem ilyen szépen mondják, de hát az orcátlansághoz ritkán járul stílusérzék.

Legyinthetnék rájuk, mondván, műfajuknak eleve az a funkciója, hogy ezen keresztül, akár egy leeresztő csatornán, szagosan távozzék a közéleti fölösleg. Csak hát senkinek sem kötelező tudnia, mi is hangzott el egy (visszanézhető) reggeli tévéműsorban, ezért foglalom itt röviden össze.

A migrációról kérdeztek, annak apropóján, hogy a sokszínű ellenzék rendkívüli parlamenti ülésen kívánta szóvá tenni kifogásait. Történetesen azt, hogy a kormány oltalmazottként befogadott kb. másfél ezer tényleges menekültet, miközben egész kampánystratégiáját a zéró-összegű befogadás üzenetére építi.

Próbáltam elmagyarázni, van némi különbség a közvetlen életveszély elől menekülő, kötelezően oltalmazandó személy valamint a gazdasági megfontolásból (esetleg csak átmeneti) migráns és a bevándorló között. Továbbá, hogy az Európába mindeddig jószerivel ellenőrizetlenül áramló tömegeket milyen nehéz e három kategória alapján rigorózusan megkülönböztetni, hiszen a kérdezőknek mindenki azt mond, amit akar, s ily módon a politika akár manipulálhat is velük. Akár még, horribile dictu, a magyar belpolitika és közvélemény szereplői is.

„Kritikusaim” ezzel szemben azt állítják, a migrációt szerintem az ellenzék emelte kampánytémává.

Legnagyobb sajnálatomra ennél azonban sokkal keményebbet és pontosabbat mondtam.  


Galló Béla
Galló Béla politológus

Már nem olyan vörös

Mármint az egykori indulókban is megénekelt vörös Csepel, ahol a jelek szerint a 2014-ben győztes Szabó Szabolcs, annak idején az Együtt jelöltje, 2018-ban sem hajlandó az MSZP-Párbeszédhez átigazolni.

Pedig az utóbbi négy év alatt az Együtt nemigen erősödött, sőt: megmaradt agilis törpepártnak. Miközben persze az MSZP sem mutatott elsöprő lendületet, aligha lett életrevalóbb, sőt: váltópárti potenciálja szertefoszlott, középpártként is a végét járja.

Az Együttnél azonban így is, még agóniájában is jóval erősebb. 

De Szabó Szabolcs úr a párthűség rendíthetetlen ólomkatonájaként, tagja kíván maradni – ahogyan ő fogalmazott – „politikai családjának”.

Szabó Szabolcs hangosbeszélővel az Országgyűlésben