Galló Béla
Galló Béla politológus

Perverzió kontra nemzet

Dani Rodrik, a világ egyik legismertebb közgazdásza a múlt héten Budapesten tartott előadást, kár, hogy a baloldali politikusok számára ezen nem volt kötelező a megjelenés.

Pedig többek közt a nemzetről is szót ejtett a vendég, ami ugye említett hölgyek és urak elég nagy problémája.

Rodrik már az évezred elején úgy látta, hogy a jól működő demokratikus intézmények, a nemzeti szuverenitás és a hiperglobalizáció nem egyeztethető össze egymással, ezt nevezi ő globalizációs trilemmának.

A hiperglobalizáció a globalizációnak az a neoliberális fajtája, amikor minden a globális tőkelogikának rendelődik alá, mondván, hogy az ily módon szabadjára engedett folyamatok előbb-utóbb minden társadalmi problémát megoldanak, hiszen a határtalan gazdasági növekedés áldásaiból mindenki részesül majd.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Baljós árnyak

A Czeglédy Csaba melletti szimpátiatüntetésen felsorakozott a baloldal színe-java: az ellenzék teljes mellszélességgel kiállt a jogerősen elítélt bűnöző mellett. Gyurcsány tegnap szenvedélyes videóüzenetben vette védelmébe egykori ügyvédjét, sőt, a DK vezérkara még a Szegedi Törvényszékre is elkísérte a gyanúsítottat.

Czeglédy Csaba a bukott baloldal emblematikus figurája: szocialista politikusként korábban 3,3 milliárd értékű adócsalásért ítélték el, most pedig bűnszövetkezetben elkövetett, 6 és fél milliárd értékű költségvetési csalással gyanúsítják. A Czeglédy melletti harcias kiállás tehát – alig egy hónappal a parlamenti választások előtt – egyáltalán nem tűnik logikus lépésnek az ellenzéki politikusok részéről.

Czeglédy Csaba és Gyurcsány Ferenc a szegedi bírósági tárgyalás előtt.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Szili „áruló”, Gyurcsány nem?

Idestova egy évtizede, hogy a balliberális oldal büszkén és önerőből szappanozza maga alatt a lejtőt, e lejtmenetet azonban a várható harmadik nagy tavaszi koppanás előtt is holmi „árulásokkal” magyarázza.

Nálunk persze kifejlett kultusza van az „árulásnak”. Januárban volt Görgei Artúr születésének 200. évfordulója, ő azzal „árulta el” az éppen női ruhában menekülő Kossuth Lajost, hogy nem akart már – fölöslegesen – feláldozni Világosnál több tízezer fiatal magyar életet. (Negatív mítosza állítólag ahhoz kellett, meg ne sérüljön nemzeti önbecsülésünk, hiszen az szóba se jöhetett, hogy a szabadságharc katonai sikérét eleve kizárta az akkori „európai súlyegyen”.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Coming out

Minap egy tv-szereplésem után igencsak kiérdemeltem néhány blogger kitüntető figyelmét, s noha érdeklődésünk korántsem kölcsönös, pár megjegyzést mégis fűznék ehhez.

Félrenézni valamit emberi jog, gyakran előfordul, és a csúsztatásoknak sincs hírértékük. Névvel ellátott tévedéseik nyomán azonban orcátlan kommentelők bátor hada zúdult rám, s azt pattogják, hogy a baloldal árulója vagyok. Nem ilyen szépen mondják, de hát az orcátlansághoz ritkán járul stílusérzék.

Legyinthetnék rájuk, mondván, műfajuknak eleve az a funkciója, hogy ezen keresztül, akár egy leeresztő csatornán, szagosan távozzék a közéleti fölösleg. Csak hát senkinek sem kötelező tudnia, mi is hangzott el egy (visszanézhető) reggeli tévéműsorban, ezért foglalom itt röviden össze.

A migrációról kérdeztek, annak apropóján, hogy a sokszínű ellenzék rendkívüli parlamenti ülésen kívánta szóvá tenni kifogásait. Történetesen azt, hogy a kormány oltalmazottként befogadott kb. másfél ezer tényleges menekültet, miközben egész kampánystratégiáját a zéró-összegű befogadás üzenetére építi.

Próbáltam elmagyarázni, van némi különbség a közvetlen életveszély elől menekülő, kötelezően oltalmazandó személy valamint a gazdasági megfontolásból (esetleg csak átmeneti) migráns és a bevándorló között. Továbbá, hogy az Európába mindeddig jószerivel ellenőrizetlenül áramló tömegeket milyen nehéz e három kategória alapján rigorózusan megkülönböztetni, hiszen a kérdezőknek mindenki azt mond, amit akar, s ily módon a politika akár manipulálhat is velük. Akár még, horribile dictu, a magyar belpolitika és közvélemény szereplői is.

„Kritikusaim” ezzel szemben azt állítják, a migrációt szerintem az ellenzék emelte kampánytémává.

Legnagyobb sajnálatomra ennél azonban sokkal keményebbet és pontosabbat mondtam.