Szakértelmére és erkölcsi mércéjére büszke pártja egyik kipróbált, régi harcosán statuált példát ezzel, amelynek soraiban ő - méltán válva ki a hasonszőrűek közül - mindig oly tömény és setét elszántsággal harcolt.

Egyszer a felfázást is kockáztatva, hasmánt a hideg kövön küzdött a diktatúra ellen, benn az elnyomás média-barlangjának kellős közepén, máskor meg már korán reggel csillogó szellemességgel titulálta patkánynak az ország egyik felét, és még ezen kívül is sok-sok vonatkozó nemes tettét jegyezhette fel a krónika.

Neve ily módon kétségtelenül fogalommá lett, e tekintetben talán még a rá leginkább hajazó Kunhalmi Ágnest is megelőzte, csakhogy hiába, mert jött a határozat, hogy neki bizony annyi. Odafönt valakik kérlelhetetlenül kimondták rá, hogy Bangóné politikailag immár nincsen többé. Ezek után merjen még azzal vádaskodni valaki, hogy ebben a pártban mindent szabad!

A taxisok ismerik a valóságot, innen is, onnan is akadnak kuncsaftjaik, érdemes szondázni őket, s többnyire elég beszédesek, kiváltképpen, ha hosszú a fuvar. Sokkal megbízhatóbbak, mint a közvélemény-kutatások. Beválnának kontroll-csoportnak.

Éppen híreket mondanak, MZP kerül elő, vagy ahogyan ő nevezi, a hódos Márki, aki szerinte kiválóan ért ahhoz, hogy zajt csapjon maga körül.
– Gógyis gyerek az, kérem, nem olyan zokni, mint amilyennek látszik, én mondom magának. Ki van az adva neki, csinálja csak a palávert, hadd legyen benne a tévében, még fizetnie se kell érte. Mindegy mit is mond, az a lényeg, hogy szóljon, mégpedig lehetőleg minél nagyobbat, hadd idézhessék reggeltől estig. Idézik is, de az én időmet csak ne rabolja el, ha meglátom, rögtön le is veszem a hangot, unom. Olyan ő, mint egykor az a Gábor Zsazsa, ugye tudja, ki az?   

– Jó ez neki? – vetem közbe, mire még vehemensebben folytatja.

– Viccel uram? Még, hogy jó-e? Persze, hogy jó! Maga szerint  miért szórakozik velünk, ingyér akar minket megváltani? Mondana maga ingyér olyan hülyeséget, amiket nap, mint a nap a hódos Márki mond? Én biztosan nem, szerintem maga se!

Miközben Tüttő Kata városüzemeltetési, közbeszerzési főpolgármester helyettes, s egyben elhíresült hullám-lovarnő, továbbá Mártha Imre, a budapesti közműholding (energia, távközlés, hulladékügy, temetkezés, stb.) halmazati főnöke kies, egzotikus tájak luxusörömeit élvezi, szorgosabb kollégáik ez alatt roppant keményen melóznak.

Lendvai Ildikó most mintha megerősítené a halotti bizonyítványt. Azt mondja, pártjának feltehetőleg nincs már sok hátra, az MSZP-nek hamarosan annyi. Ő, aki maga is tevékeny előidézője volt ennek az agóniának, közelről és felülről látott mindent, a végkifejletet így minden bizonnyal pontosabban ítéli meg nálam.

Ne higgyenek nekem, higgyenek neki.