Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Rászámolás

Gyenge kezdés után erős visszaesés. Így jellemezhetjük a 2019-es budapesti önkormányzati választás ellenzéki főpolgármester-jelöltjei közti előválasztási procedúrát.

Az előválasztás első fordulóját az MSZP kezdeményezésére még február elején tartották. Karácsony Gergely és Horváth Csaba ütközetéből – siralmasan alacsony részvétel mellett – végül a Párbeszéd politikusa került ki győztesen. Az MSZP-P összefogást, valamint a DK-t és a Szolidaritást így Karácsony Gergely fogja képviselni az előválasztás második fordulójában, amelyen – legalábbis elméletben – Puzsér Róberttel fog megküzdeni, akit az LMP és a Jobbik támogat. A Momentum úgy döntött, nem állít saját jelöltet, hanem beáll a győztes mögé. A Jobbik részvételéről egyébként még mindig nem sikerült döntést hoznia az ellenzéki pártoknak, de ez az elmúlt napok fejleményeinek tükrében szinte részletkérdésnek tűnik.

Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy az előválasztás második fordulója, a Karácsony-Puzsér ütközet elmarad. A hétvégén az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Momentum megállapodott arról, hogy közösen indulnak az őszi önkormányzati választásokon, és meg is nevezték a közös kerületi polgármesterjelölteket. A dolog szépséghibája, hogy erről elfelejtették értesíteni az előválasztás további résztvevőit, az LMP-t, a Jobbikot és Puzsér Róbertet. Így hát beindult a szokásos cicaharc, gyakorlatilag ugyanazzal a forgatókönyvvel, mint az összes eddigi ellenzéki összefogósdi. Puzsér stábja vasárnap este közölte Karácsony Gergellyel, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, vagyis gyakorlatilag kiszállnak az előválasztásból, és Puzsér önállóan nekifut a választásnak. Az LMP nem fogadta el az MSZP-P-től kapott ajánlatot, mert az alapján kevesebb kerületben állíthatna jelöltet, mint Gyurcsányék. Karácsony Gergely egy Facebook bejegyzésben így kommentálta a fejleményeket: „Aki jön az jön, aki nem az nem.”


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Mi bajuk van az európai őslakossággal?

Orbán Viktor miniszterelnök családvédelmi akciótervének bejelentése után megindult a cunami. A haladó sajtó véleményvezérei tüzet és átkot köptek az egész elgondolásra.

Volt, aki kissé kommunisztikus hevülettel kritizálta az intézkedéscsomagot: „Egyszerűbben megoldhatnánk, hogy mindenkinek jó legyen!”. Erre csak a Gyurcsány-féle őszödi beszéd szavai ugranak be: „Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”

A mainstream irányvonal azonban éppen a másik oldalról közelített. A haladás elszánt hívei ugyanis Hitler egyes családvédelmi elgondolásaihoz hasonlították a dolgot – hiszen aki a gyerekek születését támogató intézkedéseket hoz, az kétségtelenül náci. Igazán sajnálatos, hogy Hitler széleskörű állatjogi és állatvédelmi, illetve dohányzásellenes intézkedéseket is hozott. Ha ironizálni akarnánk, akkor mondhatnánk, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor már évekkel ezelőtt lebukott, amikor a kocsmákban betiltotta a dohányzást! A Gyalog-galopp boszorkányperéhez hasonlóan vonjuk le tehát a következtetést: náci! Hogy mindezeken túl mondjuk az autópályák és a rajtuk haladó VW gépjárművek vajon nácik dolgok-e, azt az Önök fantáziájára bízzuk. Érdekes összevetni a helyzetet a múlt század 70-es, 80-as éveiben az NSZK-ban a demográfiai- és multikulti-vitákkal, amikor is a családtámogatási intézkedések terveire válaszul ugyanezek a hitleres érvek bukkantak fel. Ezt a második nagy német Kulturkampfot nem a jobboldal nyerte, és Kohl kancellár távozását követően a nyíltan migránspárti baloldal került hatalomra.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Javaslat az igazságos politikai verseny megteremtése érdekében

Eljött az ideje, hogy elismerjük: a fennálló szabályrendszer valóban korlátozza és akadályozza az ellenzék munkáját.

Az ellenzéki pártok hosszú ideje beszélnek arról, hogy a „Fidesz felé lejt a pálya” és olyan szabályok uralják a közéletet, amelyek ellehetetlenítik a működésüket.

A mai napon erről cáfolhatatlan bizonyítékot is láthattunk. A helyzet tényleg tarthatatlan. Mi több, felháborító. Eljött a cselekvés ideje.

Mindezek fényében ezennel ünnepélyes javaslatot teszek.

Javaslom Magyarország Kormányának, hogy legyen méltányos, és gyakoroljon gesztust az ellenzék felé: törölje el – most és mindörökre – az „ly” betűt a magyar ábécéből. Sőt, általában a helyesírás szabályait, amelyek gúzsba kötik az ellenzéki képviselőket.

Így végre valóban egyenlő feltételekkel küzdhetnek majd a pártok a parlamenti többség megszerzéséért, és hazánkban helyreáll a politikai esélyegyenlőség.

 

(Kép forrása: MTI/Balogh Zoltán.)


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Politikai pedofília

Az Úr 1212. esztendejében a keresztes hadjáratok ügye rosszul állt. Igaz az egyesített keresztény hadak nagy győzelmet arattak Las Navas de Tolosa mellett a mohamedán hódítók felett, mellyel megindult az Almohád dinasztia hanyatlása, de Európa szerte a lovagság körében csökkent a lelkesedés a hit ügye iránt.

Ekkor jelent meg egy Nikolaus nevezetű pásztorgyerek a Rajna-vidéken, aki beszédeivel hamarosan számos követőre tett szert. Szavára el is indultak mintegy harmincezren – közöttük sok gyermek és fiatal – a Szentföld felszabadítására. Az úton az éhség és a járványok megtizedelték őket és végül Itáliába érve a maradványaik tulajdonképpen feloszlottak, miután, Nikolaus ígérete ellenére, a tenger nem nyílt meg előttük, hogy eljussanak Jeruzsálembe. Ez a történet – melyet a történészek amúgy keresztbe-hosszába vitatnak – jutott eszembe, elnézve az ellenzék legújabb lieblingijének, Blankának szerepléseit.

Mert amit látunk, az nem más, mint politikai pedofília. A látszatpolitizálás eszköze, mely nem más mint a bulvármédia beemelése a politikai közegbe, az új hús utáni olthatatlan vágyakozás, a kattintásszám, a nézettség növelése. A gyerek és a kutya ellenállhatatlan – tanítja a média – keressünk hát ilyeneket. Ha ilyet lát, hall az ember az első reakciója a düh. Bayer kollégával ellentétben, nálam ez a düh nem a szerencsétlen leányzó ellen ébredt, hanem azok iránt, akik bujtogatják, akik mögötte állnak és akiknek nem nagy ár ennek a szerencsétlennek a sorsa azért, hogy – reményeik szerint – üssenek egyet a kormányon. Nem tudom, nem tudjuk, hogyan került Blanka arra a bizonyos színpadra, ahol aztán megcsillogtatta retorikai képességeit. Ki hívta meg és miért? Vagy bárki felmehetett aki akart? Pedig jó lenne tudni.