Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Melyik nő magasabbra, a szegfű, vagy az olajfa?

Az október 23-i megemlékezések jól mutatják a balliberális oldal megosztottságát. Négy éve ilyenkor Bajnai Gordon választási pártja még egyetlen nagy központi rendezvényen bonthatott zászlót, idén viszont már legalább 2-3 kisebb tüntetés lesz. Az MSZP továbbra is piacvezető helyét félti a baloldalon, miközben a fővárosi értelmiségi szalonokban újabbnál újabb terveket szövögetnek. Most éppen (újra) az olasz Olajfa a sláger.

(A legutóbbi "Olajfa" születése, 2013. október 23-án.)


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Büszkeség és balliberálisok

Kicsit sem érdekelt Bayer Zsolt kitüntetése. Önmagában ez a hír teljesen mínuszos volt számomra, különösen a nyári uborka-, pontosabban fröccsszezonban. Annál jobban szórakoztam viszont az ezt követő bohózaton. A balliberális értelmiség korábbi kitüntetettjei ugyanis sorra adták-adják vissza plecsnijüket. Játék és muzsika tíz percben.

(Részlet a Brian élete című vígjátékból.) 

A bohózatba persze néhány kevésbé ízléses epizód is befészkelte magát. Ilyen volt például az, amikor a munkásőr morális felháborodástól vezérelve adta vissza saját kitüntetését, jelezve ezzel, hogy nem vállal közösséget a publicistával. Ez nagyjából annyira volt erkölcsileg értelmezhető, mintha a nyilas verőlegény reklamálna, hogy kérem, a szomszéd asztalnál zsidóviccet mesélnek. (Cserébe az, hogy hazánk egyik legnagyobb Lenin-fanja erkölcsi erodálódásról beszélt, tényleg szórakoztató volt.)


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Panelértelmiség

Az értelmiség egyik kedvenc időtöltése annak az ecsetelése, hogy milyen silány manapság a politika, milyen alantasak a kampányai, no meg persze annak a taglalása, hogy kiadják a paneleket a pártközpontból, és a szóvivők azt papagáj módjára visszabüfögik.

Tekintettel arra, hogy az értelmiség oly büszke a saját intellektuális és morális felsőbbrendűségére, kissé furcsállom, hogy ők is úgy viselkednek, mintha lenne valamiféle értelmiségi központ, ahonnan ugyanilyen paneleket küldözgetnek szét. Ezeket aztán ellövik publicisztikákban, pont úgy, ahogy a szóvivők elmondják a pártszövegeket. Nem volna ezzel baj, és nem is húzná az ember gúnyos mosolyra a száját, ha nem épp ezért bírálnák a politikát.

(Kép forrása: itt.)