(Részlet a Brian élete című vígjátékból.)
A bohózatba persze néhány kevésbé ízléses epizód is befészkelte magát. Ilyen volt például az, amikor a munkásőr morális felháborodástól vezérelve adta vissza saját kitüntetését, jelezve ezzel, hogy nem vállal közösséget a publicistával. Ez nagyjából annyira volt erkölcsileg értelmezhető, mintha a nyilas verőlegény reklamálna, hogy kérem, a szomszéd asztalnál zsidóviccet mesélnek. (Cserébe az, hogy hazánk egyik legnagyobb Lenin-fanja erkölcsi erodálódásról beszélt, tényleg szórakoztató volt.)
Tekintettel arra, hogy az értelmiség oly büszke a saját intellektuális és morális felsőbbrendűségére, kissé furcsállom, hogy ők is úgy viselkednek, mintha lenne valamiféle értelmiségi központ, ahonnan ugyanilyen paneleket küldözgetnek szét. Ezeket aztán ellövik publicisztikákban, pont úgy, ahogy a szóvivők elmondják a pártszövegeket. Nem volna ezzel baj, és nem is húzná az ember gúnyos mosolyra a száját, ha nem épp ezért bírálnák a politikát.
(Kép forrása: itt.)
(Kép forrása: itt.)
(Kép forrása: itt.)
Nemrég az egyik baloldali-liberális hetilap olyan interjút közölt egy történésszel, amelyből az derült ki, hogy Mindszenty József megveszekedett antiszemita lett volna. Az állítások alapja egy hosszú tanulmány, amely egy baloldali örökséget képviselő műhely folyóiratában jelent meg. A szöveg méltó utóda a kommunista hatalomátvétel éveiből az sajtótermékeknek, tudományos formában persze.
