Hogy miért? 

Kezdem az elején. 

Amikor 2015-ben Erdogan elkezdte hajtani a migránsokat Magyarország déli határa felé, ti mind azt mondtátok: Willkommen! A különböző “jogvédő” NGO-itok ahol tudták, segítették, támogatták az illegális migrációt. A röszkei ostromnál kedvencetekké vált Ahmed H. bíróság előtti védelmét is a ti szervezeteitek (Amnesty International, MIGSZOL) és a ti jogászotok (Bárándy Péter) látták el. 

A nyugat-balkáni útvonalnál maradva: 2016 tavaszán a görög-macedón határ lezárásakor a feltorlódott több tízezer migránsnak szórólapokat osztogattatok, amelyekben arról okítottátok a bevándorlókat, hol vannak rések a macedón határzáron. A röpiratokban azt ígértétek nekik, hogy ha bejutnak Kelet-Európába, akkor nyert ügyük van, mert Németország onnan majd befogadja őket. “Kérjük, rejtsétek el ezt a brosúrát. A rendőrségnek vagy az újságíróknak nem szabad látniuk.” – írtátok. A határvédők hasonló tartalmú szórólapokat, térképeket találtak a magyar határnál elfogott migránsoknál is. 

Kicsit úgy áll a helyzet Németországban meg a skandinávoknál, mint a második világháború hiánygazdasága idején. Ahogyan Irvin Shaw írja: minden ersatz. Pótbenzin, pótkávé, pótvér, pótkatonák. Igaz, most nem „pótnak”, hanem „mentesnek” hívják. Pedig nincs háború, sőt, óriási anyagi bőség van, még „mindenmentesen” is. Úgy látszik, éppen csak a hitükből fogytak ki ezek a burkusok és még északabbi kollegáik.

Csináltak itt ezért nekünk egy új pótvallást Európában. Úgy hívják, ökoharc és klímaküzdelem. Istene a Földanya összes élőlénye, és egy az ő prófétája: Greta Thurnberg. A kollektív ördögöt ebben a hitpótlékban a nagyvállalatok és persze főként a nyugati (fehérbőrű), burzsoá fogyasztók adják ki. A kis vörös farok már itt kikandikál a dologból, no de lesz ez még cifrább is, mihelyt sikerül a németeknek egy zöld színre mázolt NDK-t megvalósítaniuk.

Grétáról sokat hallhattunk. Kezdődött a klímasztrájkkal – addig nem megy iskolába, amíg meg nem áll a globális felmelegedés, azt hiszem –, folytatódott az ENSZ-ben elmondott hátborzongató beszédével, továbbá az azóta leszerepelt Manfred Weber német csúcsjelölttel való fotózkodással.

Most egy fotót publikált magáról, amelyen vonaton utazik, illetve bejelentette, hogy vitorlázni is fog, méghozzá New Yorkba.

Az MSZP-s politikus nemes egyszerűséggel lepatkányozta a nagyobbik kormánypárt szavazóit. Az, hogy egy szocialista politikus gyalázkodó hangnemben beszél a magyarokról, szomorú ugyan, de nem meglepő. Az MSZP-ben bevett szokás Magyarországot, és a magyar embereket válogatott módon sértegetni. Persze ettől még Bangóné kijelentése erkölcsi és politikai szempontból egyaránt vállalhatatlan, és összeegyeztethetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással. Minden normális párt minden normális képviselője lemondana egy hasonló botrány után.

De nem Bangóné. A szocialista politikusnő lemondás helyett megelégedett egy foghegyről odavetett bocsánatkéréssel a Facebook oldalán, de ezt is csak azért tette, hogy megelőzzön „minden további félremagyarázást”.

Pedig nem ő lenne az első ellenzéki képviselő, aki lemond parlamenti mandátumáról. Az Országgyűlés egy éves munkája során eddig 10 ellenzéki képviselő mondott le tisztségéről. Ez az összes ellenzéki országgyűlési képviselő több, mint 15 százaléka. Ugyanezen idő alatt a 133 fős kormánypárti frakcióból mindössze egyetlen képviselő távozott: Balog Zoltán ismét a Református egyház szolgálatába állt, amely tevékenység az egyház törvényei szerint összeegyeztethetetlen a képviselői munkával.

A hír egy héttel ezelőtt látott napvilágot a nemzetközi sajtóban, de a francia elnök kiszivárgott terve nem kavart különösebben nagy port. A Macron elképzelésével foglalkozó cikkek objektív hangnemben közölték a patinás francia iskola bezárásáról szóló értesülést, majd – fenntartva a mértéktartó álláspontot – azt elemezték, hogy Macron vajon a populisták felé akart-e gesztust gyakorolni az ötlettel, vagy valamilyen más grandiózus terv része az intézkedés.

Mintha senkit sem zavarna a tény, hogy a francia elnök, a végrehajtó hatalom feje, önhatalmúlag úgy döntött, hogy itt az ideje felszámolni egy 1945-ben alapított, magas presztízsű, nemzetközileg elismert és nagyrabecsült oktatási intézményt. Az elmúlt több mint hetven évben az ENA-ból került ki a francia elit színe-java: többek között d’Estaing, Chirac és Hollande elnökök is itt végeztek.

Nem indult nemzetközi petíció az iskola megmentésére, nem jelentek meg az „I stand with ENA” hashtagek és Manfred Weber sem jelentkezett be az ENA megmentésére. Pedig, ellentétben a CEU-val, amelyet senki sem akart bezárni, egyszerűen csak a minden más Magyarországon működő egyetemre is kötelező akkreditációs feltételeknek kellett volna megfelelnie, az ENA esetében felszámolásról van szó, egy nyílt politikai döntés alapján.