Volt egy pillanat, amikor Horst Seehofer odáig ment, hogy visszahívja a koalíciós kormányból a CSU minisztereit. Azonban annak, aki – akárcsak az elmúlt fél évszázadban – figyelemmel kísérte Bajorország szövetségi politikáját, ez a kijelentés már akkor túlzásnak tűnhetett. Túlzás is volt. Hiszen a „D-Dayként” is emlegetett november 1-jén végül a kancellár asszony megegyezett bajor kollégájával. A megegyezés bajor szempontból kilúgozottnak tűnik, mivel valódi és hatékony gátat végül nem állít a Németországba áramló bevándorlók elé, ugyanakkor némi szigorítás várható a német(bajor)-osztrák határon: tranzitzónák létrehozása, közös német-bajor határellenőrzés, közös rendőri-határőrizeti központ felállítása a munka összehangolására. Azonban a fenti egyezség tartalmi szempontból igencsak távol áll az eredeti bajor szándéktól, miszerint le kellene zárni a határokat és be kellene vonni bajor tartományi rendőrséget a határellenőrzésbe (a határok ellenőrzése Németországban szövetségi hatáskör, így a tartományi rendőrségnek vajmi kevés lehetősége lenne lezárni egy szövetségi határszakaszt).