Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merre tovább, Európai Néppárt?

Donald Tusk minapi tweetjében az osztrák konzervatív-zöld koalíciót „az EPP számára fontos iránymutatásként” értékelte.

Az Európai Néppárt elnökének üzenete világos: itt az ideje, hogy az EPP-t alkotó jobbközép pártok a baloldalon keressenek új szövetségeseket a kormányzáshoz.

Régóta sejthető, hogy az Európai Néppártban vannak olyan politikusok, akik a radikális baloldal felé is hajlandóak nyitni, és keresik a szövetségkötési lehetőségeket. A boszorkánykonyhát, ahol elkezdték kikotyvasztani ezt a keserű főzetet, Ausztriának hívják. Sebastian Kurz kancellár néhány napja jelentette be, hogy az Osztrák Néppártnak és a Zöldeknek sikerült megállapodniuk a kormányalakításról. Kurz maga is elismerte, hogy két egymástól nagyon távol álló párt programját hangolták össze, aminek eredményeként született meg a közel 300 oldalas kormányprogramnak becézett kompromisszumgyűjtemény. A konzervatív-zöld koalíció előkészületei már Németországban is zajlanak: nem a véletlen műve, hogy a mainstream nyugati média már most azt szajkózza, hogy a 2021-es választás esélyese Angela Merkel CDU-ja és a Zöldek, akik között már-már elkerülhetetlen a koalíciókötés. A német Die Welt napilap túláradó örömmel üdvözölte az osztrák ÖVP-Zöldek koalícióját: „Olyasvalami történik a szomszédunkban, amiről az itt élők még csak álmodoznak. […] Egy új politikai korszak nyitánya, amelyet két Európa-párti politikai erő hoz létre, akik a nemrégen tartott választáson egyértelmű győztesekként emelkedtek fel.”

Sebastian Kurz kancellár és Werner Kogler, a Zöldek listavezetője.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Választás osztrák módra

Jóllehet az eredmények már nyilvánosak, ebben a pillanatban is több millió osztrák választópolgár ül az internet és a tévé előtt, izgatottan várva, hogy kire is szavazott.

Az úgynevezett „eredmények” persze már nyilvánosak, csak éppen azt nem lehet tudni, jobb- vagy baloldali kormány alakul. Tudniillik az osztrák pártok a választások előtt eltitkolták, kivel terveznek koalícióra lépni, és kivel utasítják el az együttműködést. A tegnapi voksolás fényében lehetséges, hogy Ausztriában egy markáns jobboldali kormány alakul az osztrák Néppárt és a Szabadságpárt koalíciójával, de ugyanilyen erővel az is elképzelhető, hogy baloldali-liberális vezetése lesz az országnak. Minden attól függ, hogy kivel köt koalíciót a Néppárt: a 22 százalékos szocialistákkal, a 16 százalékos Szabadságpárttal vagy a 14 százalékos Zöldekkel? Ezt ugyanis Kurzék nem kötötték előre a néppárti választók orrára.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Működött az Ibiza-videó

Ausztria választott. Az eredmény jól mutatja a modern “médiademokrácia” működési elvét, amelyben egy jól időzített és kellően habosított botrány dönti el politikusok és pártok sorsát. Marad Kurz kancellár és vele marad az inkább bevándorlásellenes politika. Amint kiderül, hogy kivel köt koalíciót, azt is megtudjuk, hogy nyugati szomszédunk merre fejlődik.

Sebastian Kurz egy az egyben megismételte Schüssel kancellár 2002-es húzását, és egy előrehozott választásból megerősödve hozta ki a Néppártot (ÖVP). A mostani eredmény elmarad ugyan az akkori 42 százaléktól és a Szabadságpárt  (FPÖ) sem szakadt (még) ketté, ám az erőviszonyok egyértelműen átrendeződtek.

Átrendeződtek az erőviszonyok.

A viharnak voltak előjelei. Már idén januárban volt olyan bécsi blogbejegyzés, miszerint Kurzék őszi előrehozott választásra készülnek. Az ürügyet az azóta elhíresült Ibiza-videó szolgáltatta. Az már korábban tudható volt, hogy az előző osztrák választás előtt, még 2017 nyarán egy kompromittáló videó készült HC Strache akkori FPÖ-elnökről.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ki az antiszemita?

Bő száz évvel ezelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia az európai zsidóság számára szokatlan és előnyös asszimilációs feltételeket kínált.

Magyarország ebből a szempontból már régebbi hagyományokkal bírt: például a „csárdás”, mint olyan, egy magyarba olvadt zsidó, Rózsavölgyi Márk lelkes kultúrharcának köszönhette létét. Miközben Franciaország a Dreyfus-üggyel, majd a „kartoték-botránnyal” volt elfoglalva, Oroszországból pedig a pogromok elől menekültek a zsidók, Ausztria-Magyarország a béke szigetének tűnt. Annyira, hogy hamarosan azt a következtetést vonták le az Osztrák-Magyar Monarchia kritikusai, hogy ez a birodalom – különösen Magyarország – a „zsidó paradicsom”. Az egyik ilyen kritikus Karl Lueger, Bécs polgármestere, Hitler korai példaképe volt. Luegertől származik a mondás: „Hogy ki a zsidó, én mondom meg”.

Az első világháború azután sok mindent megváltozott. Magyarországon vörös és fehérterror váltotta egymást, Bécs pedig bevörösödött: a balos szocdemek egyik európai fellegvára lett. Bécs adott otthont a Magyarországról menekülő „vörös emigráció” számos alakjának is, akik nem szégyellték egész Európát telekiabálni. Egészen elképesztő kampány folyt ekkoriban Magyarország ellen. És hogy miért? Mályusz Elemér szerint azért, mert a szélsőbaloldali politikusoknak és publicistáknak „azt is be kellett látniok, hogy a visszatérésnek [...] útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. [...] Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely - szerencséjükre - rosszul, vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni.” (Vajon csak első ránézésre tűnik úgy, hogy megalapozott az áthallás mai korunkkal?)