Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Merre tovább, Európai Néppárt?

Az Európai Néppárt elnökének üzenete világos: itt az ideje, hogy az EPP-t alkotó jobbközép pártok a baloldalon keressenek új szövetségeseket a kormányzáshoz.

Régóta sejthető, hogy az Európai Néppártban vannak olyan politikusok, akik a radikális baloldal felé is hajlandóak nyitni, és keresik a szövetségkötési lehetőségeket. A boszorkánykonyhát, ahol elkezdték kikotyvasztani ezt a keserű főzetet, Ausztriának hívják. Sebastian Kurz kancellár néhány napja jelentette be, hogy az Osztrák Néppártnak és a Zöldeknek sikerült megállapodniuk a kormányalakításról. Kurz maga is elismerte, hogy két egymástól nagyon távol álló párt programját hangolták össze, aminek eredményeként született meg a közel 300 oldalas kormányprogramnak becézett kompromisszumgyűjtemény. A konzervatív-zöld koalíció előkészületei már Németországban is zajlanak: nem a véletlen műve, hogy a mainstream nyugati média már most azt szajkózza, hogy a 2021-es választás esélyese Angela Merkel CDU-ja és a Zöldek, akik között már-már elkerülhetetlen a koalíciókötés. A német Die Welt napilap túláradó örömmel üdvözölte az osztrák ÖVP-Zöldek koalícióját: „Olyasvalami történik a szomszédunkban, amiről az itt élők még csak álmodoznak. […] Egy új politikai korszak nyitánya, amelyet két Európa-párti politikai erő hoz létre, akik a nemrégen tartott választáson egyértelmű győztesekként emelkedtek fel.”

Sebastian Kurz kancellár és Werner Kogler, a Zöldek listavezetője.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Választás osztrák módra

Az úgynevezett „eredmények” persze már nyilvánosak, csak éppen azt nem lehet tudni, jobb- vagy baloldali kormány alakul. Tudniillik az osztrák pártok a választások előtt eltitkolták, kivel terveznek koalícióra lépni, és kivel utasítják el az együttműködést. A tegnapi voksolás fényében lehetséges, hogy Ausztriában egy markáns jobboldali kormány alakul az osztrák Néppárt és a Szabadságpárt koalíciójával, de ugyanilyen erővel az is elképzelhető, hogy baloldali-liberális vezetése lesz az országnak. Minden attól függ, hogy kivel köt koalíciót a Néppárt: a 22 százalékos szocialistákkal, a 16 százalékos Szabadságpárttal vagy a 14 százalékos Zöldekkel? Ezt ugyanis Kurzék nem kötötték előre a néppárti választók orrára.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Működött az Ibiza-videó

Sebastian Kurz egy az egyben megismételte Schüssel kancellár 2002-es húzását, és egy előrehozott választásból megerősödve hozta ki a Néppártot (ÖVP). A mostani eredmény elmarad ugyan az akkori 42 százaléktól és a Szabadságpárt  (FPÖ) sem szakadt (még) ketté, ám az erőviszonyok egyértelműen átrendeződtek.

Átrendeződtek az erőviszonyok.

A viharnak voltak előjelei. Már idén januárban volt olyan bécsi blogbejegyzés, miszerint Kurzék őszi előrehozott választásra készülnek. Az ürügyet az azóta elhíresült Ibiza-videó szolgáltatta. Az már korábban tudható volt, hogy az előző osztrák választás előtt, még 2017 nyarán egy kompromittáló videó készült HC Strache akkori FPÖ-elnökről.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ki az antiszemita?

Magyarország ebből a szempontból már régebbi hagyományokkal bírt: például a „csárdás”, mint olyan, egy magyarba olvadt zsidó, Rózsavölgyi Márk lelkes kultúrharcának köszönhette létét. Miközben Franciaország a Dreyfus-üggyel, majd a „kartoték-botránnyal” volt elfoglalva, Oroszországból pedig a pogromok elől menekültek a zsidók, Ausztria-Magyarország a béke szigetének tűnt. Annyira, hogy hamarosan azt a következtetést vonták le az Osztrák-Magyar Monarchia kritikusai, hogy ez a birodalom – különösen Magyarország – a „zsidó paradicsom”. Az egyik ilyen kritikus Karl Lueger, Bécs polgármestere, Hitler korai példaképe volt. Luegertől származik a mondás: „Hogy ki a zsidó, én mondom meg”.

Az első világháború azután sok mindent megváltozott. Magyarországon vörös és fehérterror váltotta egymást, Bécs pedig bevörösödött: a balos szocdemek egyik európai fellegvára lett. Bécs adott otthont a Magyarországról menekülő „vörös emigráció” számos alakjának is, akik nem szégyellték egész Európát telekiabálni. Egészen elképesztő kampány folyt ekkoriban Magyarország ellen. És hogy miért? Mályusz Elemér szerint azért, mert a szélsőbaloldali politikusoknak és publicistáknak „azt is be kellett látniok, hogy a visszatérésnek [...] útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. [...] Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely - szerencséjükre - rosszul, vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni.” (Vajon csak első ránézésre tűnik úgy, hogy megalapozott az áthallás mai korunkkal?)