Az arany mindig is megbabonázta az embereket, nem csoda, ha a mérhetetlen gazdagság jeleként Dagobert bácsi is aranytallérokban szeret megmártózni. Mások is gyűjtötték ezt a ritkafémet, volt is belőle sok baj.

A XX. század derekán Charles de Gaulle — eredménytelenül — át akarta váltani a francia dollárkövetelést aranyra, elvégre akkor még az volt a dollár bankjegyekre írva, hogy a papírpénzért a FED aranyat ad. Nem véletlen, hogy ez a mondat azóta lekerült a bankjegyekről.

Amikor a hidegháború enyhülési szakaszában a máig a világ második legnagyobb aranytartalékán (2019: 3,367 tonna) ülő NSZK kormánya felvetette, hogy hozzák haza New Yorkból a német aranytartalék nagyobb részét, Washington elkezdett hangosan arról elmélkedni, hogy jó, de ez esetben kivonják az amerikai csapatokat Nyugat-Németországból, és akkor a németeknek majd egyedül kell megvédeniük magukat. Az ötletet akkor gyorsan elvetették, igaz, az elmúlt 20 évben Londonból, New Yorkból és Párizsból 1,600 tonna német arany került “haza”, a Bundesbank frankfurti trezorjaiba.

Mert bármi megtörténhet