Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A borsodi választás tanulságai

Minden szempontból az ellenzéknek kedvezett a tegnapi időközi választás. Erről valószínűleg az ellenzéki vezetők is meg voltak győződve, hiszen már jó előre győzelmet kommunikáltak.

A 2018-as választáson Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. számú egyéni választókerülete – ahol most az időközi választásra sor került – az egyik legerősebb jobbikos körzet volt. A két és fél évvel ezelőtti országgyűlési választáson alig egy százalékpontnyi különbség volt a kormánypárti szavazatok és az ellenzéki jelöltekre leadott voksok között.

Az is segíteni látszott az ellenzéket, hogy a ciklus félidejénél került sor erre az időközi választásra – ez az időzítés hagyományosan mindig az ellenzéknek kedvez. Emlékezzünk csak vissza az előző ciklusban a tapolcai, a veszprémi és az újpesti időközi választásokra, amelyeket az ellenzék nyert meg. Ráadásul a járvány egész Európa és Magyarország gazdaságát is negatívan befolyásolja – ez a helyzet sem a kormánynak kedvez.

Továbbá, az ellenzék egy tapasztalt jelöltet indított – Biró László már 2018-ban is indult a 6. számú választókerületben a Jobbik színeiben –, a Fidesz pedig a szimpatikus, de újoncnak számító Koncz Zsófiát.

Lélektanilag is kedvező volt az ellenzék helyzete, hiszen ők egy rövid tőmondatban megfogalmazható tétet tudtak adni a választásnak: Bontsuk le a kétharmadot!

Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Márky-Zay Péter, Jakab Péter és Biró László közösen kampányolnak a választás előtti napon. 

Mi történt ehhez képest tegnap a borsodi 6. számú egyéni választókerületben?


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Ki az antiszemita?

Bő száz évvel ezelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia az európai zsidóság számára szokatlan és előnyös asszimilációs feltételeket kínált.

Magyarország ebből a szempontból már régebbi hagyományokkal bírt: például a „csárdás”, mint olyan, egy magyarba olvadt zsidó, Rózsavölgyi Márk lelkes kultúrharcának köszönhette létét. Miközben Franciaország a Dreyfus-üggyel, majd a „kartoték-botránnyal” volt elfoglalva, Oroszországból pedig a pogromok elől menekültek a zsidók, Ausztria-Magyarország a béke szigetének tűnt. Annyira, hogy hamarosan azt a következtetést vonták le az Osztrák-Magyar Monarchia kritikusai, hogy ez a birodalom – különösen Magyarország – a „zsidó paradicsom”. Az egyik ilyen kritikus Karl Lueger, Bécs polgármestere, Hitler korai példaképe volt. Luegertől származik a mondás: „Hogy ki a zsidó, én mondom meg”.

Az első világháború azután sok mindent megváltozott. Magyarországon vörös és fehérterror váltotta egymást, Bécs pedig bevörösödött: a balos szocdemek egyik európai fellegvára lett. Bécs adott otthont a Magyarországról menekülő „vörös emigráció” számos alakjának is, akik nem szégyellték egész Európát telekiabálni. Egészen elképesztő kampány folyt ekkoriban Magyarország ellen. És hogy miért? Mályusz Elemér szerint azért, mert a szélsőbaloldali politikusoknak és publicistáknak „azt is be kellett látniok, hogy a visszatérésnek [...] útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. [...] Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely - szerencséjükre - rosszul, vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni.” (Vajon csak első ránézésre tűnik úgy, hogy megalapozott az áthallás mai korunkkal?)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Auschwitz zárójelben, avagy a voksnak nincs szaga

Auschwitz után többé nem lehet verset írni, mondta annak idején Adorno, a neves kultúrfilozófus; igaz, kisvártatva saját maga vonta vissza elsietett kijelentését. Később aztán egyre többen látták be, hogy lehet, sőt kell is, mert „az Auschwitzot övező csöndet állandóan meg kell törni”, írta például egy rövid esszéjében (réges régen) Heller Ágnes.

Nálunk ennél jóval kevésbé poétikus dilemmák hatják át a mai közéletet. Aktuálpolitikai zajok törik meg a csöndet – fölöttébb árulkodóan. Miközben az elmúlt években a balliberális véleménybrókerek számos másként gondolkodóban szívesen fedezték föl a náci mételyt, immár azokat is magukhoz édesgetnék, kik pár éve még a Duna-parti áldozatok szoborcipőibe sercintettek.  

Hja, változnak az idők, s ehhez csupán az ökör nem igazodik.


Baloldali náciátnevelők

A baloldali ellenzék egyik “ideológusa” Róna Péter szerint nyugodtan össze lehet fogni volt akár volt szkinhedekkel, antiszemitákkal is a baloldalnak. Az elmúlt harminc évben ezek szerint csak egy politikai termék volt a náciktól való rettegés.

A baloldalon már nem akadnak fenn a zsidózáson, a cigányozáson, sőt, az ember elképed azon, hogy mindezeket még vállalhatónak is tartják.

“Ezek az emberek, akik ilyen szélsőséges nézeteket vallanak, tényleg komolyan hiszik, hogy nekik ebben igazuk van. A Fidesz egy végtelenül cinikus, opportunista és korrupt párt. Sok mindent lehet és kell mondani, ráolvasni a Jobbikra, de azt nem lehet mondani, hogy cinikusak és korruptak” - adta elő a minap magát az LMP, majd az ellenzéki összefogás egyik  főideológusa, Róna Péter. A Jobbik korábbi antiszemitizmusát és rasszizmusát mindössze “történeti görcsnek” tartja, nincs itt semmi látnivaló.

Ezt is megéltük. A cukisodó szélsőjobboldali párttal tehát már semmi gond nincs, kit érdekel a pártelnökné esküvői karlendítése, a pártelnök fiainak betyárseregbeli alakításai, és bírósági ügye, a pártelnök bomberdzsekis, nemzeti ifjakbeli múltja, egy cigányember megverése miatti felfüggesztett börtönbüntetése.