Ifj. Lomnici Zoltán
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Amnesty-jelentés: haraggal és részrehajlással?

A brit alapítású és londoni székhelyű, 1961 óta működő Amnesty International közzétette 2016/17-es jelentését az emberi jogok helyzetéről a világban, összesen 159 országot és területet megvizsgálva.

A jelentés már előszavában keményen bírálja Donald Trump amerikai elnököt és a politikai szabadságjogok korlátozásának szándékával is vádolják, de jut kritika bőven a brit konzervatív kormánynak is, mivel a törvényhozás nemrég elfogadott egy olyan jogszabályt (Investigatory Powers Act), amely jelentősen – és az Amnesty szerint indokolatlanul – kibővíti a hatóságok tömeges megfigyelési és lehallgatási lehetőségeit és a telekommunikációs csatornák ellenőrzését.

A vonatkozó jelentés Magyarország esetében komplett emberi jogi bűnlajstromot vonultat fel, és az állítások kapcsán a következőkben kitérünk néhány konkrét ügyre. Sajnos annyit előre leszögezhetünk, hogy a jelentés készítői munkájuk során nem fogadták meg Tacitus intelmét: sine ira et studio, vagyis: harag és részrehajlás nélkül! Ennek megfelelően egy hazánk tekintetében meglehetősen elfogult, szakmailag pedig felületes elemzés született.


Már megint

A „civilek” – most az Amnesty International – már megint aggodalmaskodnak, mert szerintük Európában a sorozatos terrorcselekmények nyomán „aránytalan és diszkriminatív” jogszabályokat fogadott el sok uniós ország – nem fogják kitalálni, Magyarország is. Ejnye.

(Zavargás a horgos-röszkei határátkelőnél 2015 szeptemberében.)

Azt se gondoltam volna soha, hogy ilyet le fogok írni, de végül is az Amnesty legutóbbi jelentésének (rész)diagnózisa helytálló. Azt mondja ugyanis, hogy „paradigmaváltás következett be Európa-szerte: a korábbi nézet helyett, amely szerint a kormányok kötelessége olyan biztonságos környezetet teremteni, ahol a polgárok élvezhetik jogaikat, egyre inkább az a felfogás válik uralkodóvá, hogy biztonságuk megteremtése érdekében a kormányoknak korlátozniuk kell az emberek jogait”. Ez valóban így van – teszem hozzá, nagyon helyesen –, hogy egyre több uniós tagállamban, köztük Magyarországon is, olyan jogszabály-módosítások történtek, melyek azon az alapon állnak, hogy a biztonság a szabadság előfeltétele. Úgy is fogalmazhatnánk: ahhoz, hogy egyéb alapjogok érvényesülhessenek, mindenekelőtt az élethez való jogot szükséges biztosítani. És az elmúlt időszak Brüsszeltől Párizson és Nizzán át Berlinig érő terrorcselekmény-sorozata (hogy csak a szűk értelemben vett európai térséget említsük) arra késztette a jogalkotókat, hogy ezt a szempontot hatványozottan érvényesítsék jogrendszereikben.