Soros György olyan névre magyarosított, amely elölről és hátulról is olvasható. Ez sem mentette meg attól, hogy a földkerekség egyik legnépszerűtlenebb emberévé váljon, és neve egyet jelentsen a Soft Politics befolyásszerzés legmagasabb fokával. Persze minden csoda csak hét napig tart, idővel minden trükk kiismerhetővé válik és minden akció ellenakciót vált ki. Térségünk ismerőjeként Soros a rendszerváltás utáni Kelet-Közép-Európában és annak posztszovjet vonzáskörzetében elsőként építette ki káderképzőjét, mecénási főalapítványát, majd idővel szakosodott alapítványait és médiaportfolióját. Így jött létre a hálózat.

Az idén 93 éves Soros 2015-ben, az újkori népvándorlás eddigi tetőpontján érezhette úgy, hogy valódi “örökséget” hagyhat maga után: fő politikai örökségként a nyílt társadalom modellje az európai nemzetek kötelező betelepítési kvóta általi tartós felhígításával valósult volna meg, elvégre az NSZK 84 milliós lakosságából is már csak 60 millió az “igazi” német.

Fő anyagi örökségként pedig a migránsok integrációjára javasolt ezermilliárd eurós örökjáradék-hitel maradt volna Soros után, aminek kamatait az EU az idők végezetéig fizethetett volna. Soros ezt az ötletet Afrika megsegítésére és a COVID utáni újjáépítésre is elsütötte, talán azért is, mert nem bízik abban, hogy fia ugyanolyan “sikeres” spekuláns befektető lesz, mint ő.

Új seprű jól söpör?

Soros György mindent megpróbált, de hiába. A “Nyílt társadalom” nem áll nyerésre sem világszerte, sem az USA-ban. A közkeletű nevén Soros-hálózatnak nevezett politikai befolyás generátor örökké tartó adófizetői finanszírozása sem megoldott, pedig ő maga alfahímként küzdött politikai és gazdasági befolyásának kiépítéséért, megtartásáért és kiterjesztésért. Bár a Soros-birodalom első milliárdjának milliójának eredete homályba vész, az közismert, hogy az idősebb Soros a közös valuta előszobájába igyekvő olasz líra és angol font elleni spekulációval alapozta meg vagyonát és hírnevét.

Sok kockázatot persze nem kellett vállalnia, mivel tudható volt, hogy az euróhoz csatlakozni vágyó országok valutáinak árfolyamát egy sávon belül kell tartani, és a jegybankok ha törik, ha szakad, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Innentől kezdve az egész egy Chiken-Game, vagyis az veszít, aki elsőként rántja el a kormányt, vagy hamarabb fogy el a pénze. Soros feltehetően ezt a játszmát ismételte meg 2015 elején a svájci frank ellenében is, amin újsághírek szerint szintén nyert.

Az ilyen “ritka forint” mellett azért jó a “sűrű fillér” is, aminél jól jönnek azok a politikai kapcsolatok, amiket “aprópénzre” lehet váltani. Nehéz másként értelmezni, hogy miért finanszírozzák amerikai elnökjelöltek, szenátorok, bírák és serifek kampányát, és tartottak 2014-2019 között 226 “megbízható szövetségest” az Európai Parlamentben, vagy miért volt Soros György a brüsszeli elit rendszeres vendége. Az európai szálak valahogy egy ezermilliárd eurós örökjáradék-hitelben találkoztak, amit az EU-nak kellett volna felvennie. Hol a migránsok integrációjára, hol Afrika megsegítésére, hol a COVID gazdasági következményeinek enyhítésére. Soros azt ugyan nem mondta meg, hogy kitől vegyék fel a hitelt, de biztos lett volna rá ötlete.

Kilépne az árnyékából