(Kép forrása: itt.)

A világsajtó vezető híre az elmúlt napokban a mintegy 11 millió titkos dokumentum kiszivárgásából keletkező offshore-botrány volt. A rosszhírű Mossack Fonseca panamai székhelyű ügyvédi iroda nyilvánosságra került belső irataiban több mint kétszázezer offshore cégről szerepelnek adatok.

(Karikatúra az adóoptimalizáló multikról és az adóterheket viselő alkalmazottaikról.)

Közel 40 éve tartó tendencia a világban, hogy a tőkejövedelmek (továbbiakban az egyszerűség kedvéért tulajdonosi jövedelmek) részesedése az összes megtermelt jövedelemből folyamatosan növekszik, míg a munkajövedelmeké ezzel fordítottan arányosan csökken. Ennek számunkra legkézzelfoghatóbb tünete, hogy míg az egy foglalkoztatott által előállított jövedelem Magyarországon megtriplázódott 1970-2010 között, addig az átlag munkavállaló nettó reálbére csupán 28 százalékkal nőtt. Az USA-ban a 80-as évek eleje óta megduplázódott a GDP, míg az átlag jövedelem lényegében nem változott. Világméretű tendenciáról beszélhetünk tehát, ami hazánkban az átlagnál jobban érezteti hatását.

Számos, korábban szidott és lesajnált “politikai hungarikum” fut be európai karriert. A határkerítés és a tranzitzóna után most éppen az ágazati különadók (“multiadó”) iránt nő az érdeklődés. Az új varsói kormány a lengyel családok szociális támogatását fedezné ilyen forrásból. A minap az Európai Bizottság is bejelentette, hogy lecsap az “adóoptimalizáló” (=adócsaló) multikra, akik évi 50-70 milliárd euróval rövidítik meg a tagországok költségvetését.

(Moscovici uniós biztos az adóoptimalizáció hátrányait bemutató kisfilmben.)

A progresszív adó a XX. században még lehetett igazságos és hatékony. A XXI. századi “fiskális turbókapitalizmus” idején azonban ez már leginkább egy kifutó modell. Kelet-Közép-Európában minden bizonnyal. Amióta ugyanis a gazdagok és a multicégek 1990 után felmondták a szolidaritást a szegényekkel és a jóléti társadalommal, a progresszív adó létjogosultsága igencsak megkérdőjeleződött.

A progresszív adó ugyanis leginkább ott fejti ki áldásos hatását, ahol a társadalom leggazdagabb tagjai is rendszeres havi bérjövedelem formájában vesznek ki pénzt vállalkozásaikból. A neoliberális gazdaságpolitika azonban pont ezen változtatott 1990 után: A tőkejövedelmek adóját csökkentették, miközben a globalizáció számtalan kiskaput nyitott az adóoptimalizáló multicégek és magánszemélyek előtt. Elég csak az egzotikus off-shore adóparadicsomokra, vagy az olyan on-shore telephelyekre gondolni, mint Ciprus, Írország, vagy Luxemburg.