Idén 2,8, jövőre 2,2 százalékos növekedésre számít Magyarországon az Európai Bizottság. A kormány az Európai Bizottságnak megküldött konvergencia programban jövőre 2,5, 2017-ben 3,1 százalékos GDP növekedést vár. Az Equilor Befektetési Zrt. 2,7 százalékról 3,1 százalékra emelte a várható nemzeti össztermék növekedés mértékét 2015-re. A mindig szigorú hitelminősítő, a Standard & Poor’s is 2,5 százalékos növekedést vár az eddig jelzett kettő helyett a 2015-től 2017-ig terjedő időszakban. Az ING Bank szerint pedig kimagasló, 3,5 százalékos növekedés várható 2015-ben. Eközben a munkanélküliek száma csökken, az államadósság mértéke (ha lassú léptekkel is, de) folyamatosan apad. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb előrejelzés már jobb adatokkal számol, mint tették azt akár pár hónappal ezelőtt is.  A javuló adatok meglátszanak a jövő évi büdzsén is.

Senki sem szeret áfát fizetni. Ez világos. A magyar adórendszer az elmúlt években a jövedelemadó csökkentésének irányába mozdult el, magasan tartva a fogyasztási adót. Szerintem ez helyes, de lehet róla értelmes vitát folytatni.

Az viszont, hogy az MSZP kilenc év után ismét elővetette az áfacsökkentés témáját, inkább tűnik önsorsrontásnak, mint megalapozott politikai tervnek. Mármint a részükről.

Érdeklődve olvastam Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentését a 2016-os költségvetésről. Egyelőre a legnagyobb izgalmat a személyi jövedelemadó 1 százalékpontos csökkentése jelenti. Az intézkedés hatására 120 milliárd forinttal több marad a bérből élőknél és munkaadóiknál.

2011-ben a sajtó a médiatörvénytől volt hangos. Meg a magánnyugdíjpénztáraktól. Meg az egykulcsos személyi adótól. Meg az új alkotmánytól. Meg az IMF-fel és az Unióval való harctól.

Értelmiségiek jobb- és baloldalon intően emelték fel mutatóujjukat, hogy ez így bizony nem lesz jó… Csődbe fog menni az ország, soha nem lesz gazdasági növekedés, vége a sajtószabadságnak, a demokráciának, a piacgazdaságnak, és így tovább. Különösen élénken emlékszem az egykulcsos adó bevezetésére.