Galló Béla
Galló Béla politológus

Vegyünk rá mérget

Érdekes év van mögöttünk. Kínai értelemben érdekes, merthogy a kínaiak általában úgy kívánnak rosszat, hogy azt mondják: „Jöjjön rád egy érdekes esztendő!”

Nem tudom, mit kívántak 2014-ben, de szinte mindegy is.

Akár így, akár úgy: 2015-ben ránk jött az érdekes esztendő.

A pénzügyi világkrach óta a tavalyi év jelezte a leglátványosabban, hogy a világpolitikában kaotikus átrendeződés zajlik: régi erővonalak halványodnak el, újak válnak egyre kontúrosabbá.  

(Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése.)


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

2015 – az utolsó békeév?

Magyarország tavaly (is) jól teljesített: tartjuk a költségvetési hiányt, a visegrádi országokkal közösen — egyelőre — sikerült elhárítani a permanens betelepítési kvótát és elterelni határainkról a migráció fősodrát. De mi lesz 2016-ban, a várhatóan “utolsó utáni” békeévben???

A nagy konfliktusok olyanok, mint a tornyosuló viharfelhők. Messziről látszódnak, baljós árnyakat vetnek, és sejtjük, hogy nem sok jót hoznak. A mennydörgésnek is előbb csak a vészjósló hangja hallatszik, s csak utána hasítja át a sötétséget egy-egy cikázó villám.

A tavalyi évben rengeteg ilyen nagy konfliktus tornyosult Európa egén, amelyek az ünnepnapok alatt csak háttérbe húzódtak, hogy az új esztendőben ismét visszakerüljenek a vezető hírek közé.

(Fokozott biztonsági készültség Párizsban - katonák járőröznek a Saint Lazare pályaudvaron 2015. december 30-án.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Alakul az Európa Skanzen

2015 nem igazán Európa éve – bár ez tulajdonképpen malacrózsaszín megszépítése ennek a sötét esztendőnek. Kontinensünk világpolitikai jelentősége az I. világháború óta szívósan leértékelődik, ma már teljesen világos, hogy Európa lejtős trendjét sem a szovjet birodalom széthullása, sem a XXI. század első dekádja nem fékezte le.

A mai mag-Európa tiszteletre talán, de csodálatra semmiképp sem méltó politikusainak elképzelésük sincs, mit feleljenek e történelmi kihívásra. Nemhogy kiérlelt koncepciójuk nincs, semmilyen se. Ádáz uniós viták folynak arról, vajon kívánatos-e egy föderatív Európai Egyesült Államok, avagy jobb megoldás a nemzetek Európája, de mindeközben a brüsszeli bérlistának elkötelezett brüsszeli bürokráciát leszámítva, gyakorlatilag minden tagország a saját nemzeti önérdekeit követi. Brüsszelben sokkal erősebb hatalmi faktor a de facto, mint a de jure. A Tanácshoz képest a Bizottság és a Parlament sóhivatal. Mai állapotában az Európai Unió szervezetszociológiai képtelenség. Legpontosabb meghatározása: se nem ez, se nem az. Magyarán: se-se.

(Angela Merkel migránsokkal szelfizik.) 


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Eredmények és viták a helyben járás helyett – egy zsúfolt év mérlege

A 2015. év kifejezetten szimbolikus évnek számított volna elvileg, hiszen a kerek évfordulókhoz való ragaszkodás általános szokás. Hetven éve ért véget a második világháború, és bár a mai európai rendszer párizsi békerendszeren és eszmeileg a Nagy Szövetség antifasiszta mítoszán alapul, egyre több jel mutatja a változást. A változó időknek ilyen árulkodó jele volt, hogy a moszkvai győzelmi parádén alig vett részt valaki – mi, magyarok pedig nem véletlenül ismerjük az okos lány meséjét, ügyesen kerültük ki a csapdát.

Idehaza csak felsorolásszerűen is hosszú listát jelentene áttekinteni, hogy mi minden történt a történészcéh és az emlékezetpolitika ható- és felelősségi körében. Az év a baloldal immár szokásos öngóljával indult: az MSZP az ostrom befejezésének napján, február 13-án nyílt levélben kérte Tarlós Istvántól, hogy a Moszkva tér maradjon Moszkva tér.

(Moszkva tér utcatábla a Széll Kálmán tér 3. alatti épület kapubejáratában. Fotó: MTI/Róka László)