Galló Béla
Galló Béla politológus

Butaság és balítélet

Politikai tálentumból nem sok adatott az ellenzéknek, nyilatkozói a napokban egymást múlták felül mérsékelt zsenialitásuk bizonyításában.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a "baloldal" beáll egy rasszista jobbikos képviselőjelölt mögé; elvi szerelem ez, sok nagy elme követelte anno az efféle hasznos csókváltásokat, s az engedély pecsétjét se most ütötték rá, hanem még a Spinoza-házban. A cél szentesíti a "Judapestet" – ettől olyan szép ez a széles összefogás, ettől olyan ellenállhatatlanul csiricsáré.

Mindennek persze, ahogyan az dukál, "tudományos" magyarázata van: "a kutatásokból az jön ki, az emberek már nem akarnak pártot választani, hanem kormányváltást akarnak" – imígyen szóla az egyik. A másik ennél egy fokkal azért őszintébb: "Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz."

Ez megnyugtató.


Már azt hitte volna az ember, hogy a cigányverő az antirasszistával, Judapest a Spinoza-házzal véglegesen édes csókban forrhatnak össze, de nem.
Ha megalkotmányozzák majd a IV. köztársaságot, a derék jobbikos szerencsére megint kedvére, teli tüdőből cigányozhat, zsidózhat, visszatalálva saját arculatához. A közös ellenség ekkorra már  a földön hever, s reszketve vár jól megérdemelt felnégyelésére.

S ez utóbbi a mostanság nyilatkozók szerint kíméletlenül be is következik, a bosszú – immár "jogilag is kellően alátámasztva" – elkerülhetetlen.
Ha megvan a győzelem, "időlegesen le kell mondanunķ a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után" – ígéri ugyanis egy látszatra szolid, inkább növényevőnek, mintsem ragadozónak tűnő jogtudós.

Nem foglalkoznék most e kijelentés halmozottan hátrányos  értelmezhetőségével, még csak azt se kérdem, mit is jelenthet egy jogi katedráról megeresztett többes szám első személy. De ha már politikailag szólal meg valaki, érdemes volna tisztában lennie a politika némely alapvető törvényszerűségével. Például azzal, hogy a fenyegetőzés mindig az "ellenséget" stimulálja, annak elszántságát fokozza, magyarán éppen ellentétes hatású, mint amit a fenyegetőző szándékolna.

Aztán az se mindegy, mikor - vajon nem túl korán? -  fenyegetőzik valaki.

Szóval a IV. köztársaság felé vezető rögös úton mintha sok-sok dilettáns tülekedne, terveikben pedig túlteng kissé a "ha". 

Mohács és Karcag is ezt bizonyítja.