Brüsszeli hitelnek túros a háta
A déli tagországok fiskális alkoholizmusa nem ismer határokat. Azt már korábban gyanítottuk, hogy az NGEU 1 után több hitel jön, ám álmainkban sem gondoltuk volna, hogy pont a nem tagország Ukrajna költségvetésének támogatása lesz az NGEU 2 hitel apropója. Brüsszelben már egy 750 milliárd eurós ukrán újjáépítési csomagról is beszélnek (NGEU 3).
Miután Berlin a német gazdaság és lakosság rezsitámogatására 200 milliárd eurós hitelt vesz fel, és az eladósodott déli tagországok ezt csak jelentős kamatfelárral tehetnék meg, a francia és az olasz biztos közös nyílt levélben sürgette egy közös rezsihitel felvételét (NGEU 4).
Itt a szankciós politika okozza a legnagyobb gondot, minden új brüsszeli ötlet az egekbe emeli az energiaárat, a közvetlen vásárlás tiltása óta ráadásul közvetítőktől kell jelentős felárral vásárolni az orosz indiai dízelt és orosz kínai LNG-t.
A májusi cikkünkben vázolt témák így hátrébb sorolódtak, de nem kerültek le a napirendről: Az orosz energiáról való ötéves leválást a RePowerEU program közösségi és privát források ötvözésével finanszírozná (NGEU 5), ám a megvalósítás több okból is lassan halad.
A fosszilis energia a világ kétharmadában szankciókhoz nem csatlakozott országokban még mindig kedvező árú. Kína és India 40% engedménnyel vásárol orosz olajat, így az európai ipar versenyhátrányba kerül, esetleg kihelyezi az energia intenzív termelését más földrészekre. A tartósan magas itteni energiaárak miatt az olcsóbb energiával készült termékeket az EU csak protekcionizmussal (a nem megújuló energiával, pl. “zöld” hidrogénnal előállított termékek klímaadójával) tudja piacától távol tartani, ami válaszintézkedéseket vált ki.
Az európai hadseregek felfegyverzése sem halad jól (NGEU 6). Vannak ugyan jó döntések, így végre van politikai akarat a német-francia közös harci gépre (FCAS) és 15 európai ország European Sky Shield Initiative néven közös légvédelmi fejlesztésbe kezd. Az még mindig nem dőlt el, hogy az egyébként NATO-kompatibilis fegyverek amerikai vagy európai gyártmányúak legyenek-e?
A digitalizációról és az oktatás fejlesztéséről még nem is szóltunk (NGEU 7), pedig a nem állami kriptavaluták összeomlása után küszöbön áll a jegybanki kriptavaluták (digitális euró és dollár) bevezetése. Az USA ráadásul a XX. századi “aranyának” számító olaj helyett a digitális technológiához kötné a dollárt, átmentve annak hegemón szerepét a XXI. századba.
Ötlet tehát van bőven, a szankciók miatt azonban annyira drága lett az energia, hogy az európai vállalatok, költségvetési és önkormányzati intézmények, illetve a lakosság jóval többet kénytelenek ezért fizetni, ami az árakban és a szankciós inflációban is megjelenik. A közös hitel főként az euró(adósság)zóna déli országai számára jelent vonzó alternatívát.
Nem a humanitárius segítséggel van probléma.
Lengyel- és Magyarország példája azonban azt mutatja, hogy a közös hitelt Brüsszel politikai zsarolási eszközként használja fel. Az NGEU 1 célja például a Covid után a klímasemlegesség és a digitális átállás finanszírozása lenne, de ebből fizetnek a magyar tanárok fizetésemeléséinek egy részét is. A közös hitelből felvett források politikai okokból való visszatartása e célok megvalósítását veszélyezteti.
A magyar kormány már 2020-ban is szkeptikus volt a közös hitelvétellel szemben, és igaza volt! Miért szavazzon meg Budapest és Varsó újabb közös hiteleket, ha az előzőekből járó forrásokat sem kapták meg? Bármilyen jövőbeli közös hitelnél újra kell gondolni a politikai zsarolási eszközzé vált kondicionalitási eljárást, ami aláássa a Brüsszeli iránti bizalmat és a tagországok egységét, ráadásul a közösen elfogadott célok tagállami megvalósítását is késlelteti. Új konstrukciók kellenek!
Budapest Ukrajnát humanitárius segítségnyújtás formájában már most is támogatja, így a 2023-as ukrán költségvetést a 18 milliárd euróból rá eső 180 millió euróval közvetlenül támogatná Kijevet. Nem a humanitárius támogatással van tehát baj, hanem a közös hitel tényével, ami kapunyitóként szolgálhat újabb közös hiteleknél. Az NGEU 1 esetében Brüsszelben még fogadkoztak, hogy a "rendkívüli helyzet” miatt kell a közös hitel. Az NGEU 2 ezt vonná kétségbe és egyben precedenst teremtene a többi hitel számára, amelyeket tényleg a következő generációk fizetnének — 2028-2058 között és azt követően — vissza.
A közös hitelhez előbb-utóbb közös bevételek is társulnának, ami a lopakodó föderalizáció kiskapujává teszi a közös hitelt. Érdemes tehát Ukrajna pénzügyi támogatását és a közös hitelek kérdését kettéválasztani, elvégre a népi bölcsesség is arra figyelmeztet bennünket, hogy “Brüsszeli hitelnek túros a háta!”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd