(Migránsokkal szelfiző Angela Merkel.)

A kölni események után sokan reménykednek abban, hogy végre fordulópontra jut a német – vagyis az európai – bevándorlási politika. Hasonló volt a közhangulat tavaly novemberben is, a párizsi mészárlást követően: most már elég, betelt a pohár, vége a PC uralmának, ki kell józanodni. És néhány dolog valóban máshogy is lett a történtek után. Számos uniós országban megerősítették a rendőri / katonai jelenlétet az utcákon, növelték a terrorkészültség szintjét, Brüsszelben nekimentek a város terrorista-negyedének. De történt érdemi változás Európában? Nem. Ezek csak látszatintézkedések. Továbbra is tömegesen érkeznek az illegális bevándorlók, csak január első hetében több mint 20 ezren lépték át a horvát-szlovén határt.


Valójában ugyanis Merkel politikája mit sem változott. A német kormány szóvivője épp a minap közölte: a kancellár kitart menekültpolitikája mellett, hiszen az sikeres. És maga Merkel is azt hangsúlyozza, hogy idén ugyan egy kicsit kevesebb migránst tudunk befogadni, de csak azért, hogy az itt lévőket integrálhassuk.

Európa egészét tekintve ugyanott tartunk, mint 2015 tavaszán. A merkeli Nagy Terv továbbra az integráció, nem pedig a határok lezárása. Ha pedig így állunk, nézzük meg, hogyan teljesített a migránsok integrálásában Európa az elmúlt 10 évben.

Az Eurostat a napokban frissítette a bevándorlók integrációjával foglalkozó statisztikai adatbázisát. A számok magukért beszélnek. Az Európában élő bevándorlók sokkal nagyobb arányban vannak kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélyének, mint az európaiak. 2014-ben a nem Európában születettek több mint 40%-a volt kitéve ennek a veszélynek, míg az európaiak körében 25% alatt volt ez az érték. Ráadásul az elmúlt 10 évben a szakadék tovább növekedett – a migránsok egyre nagyobb hányada szegény. A legnagyobb különbség pedig éppen a multikulti és az integráció mintaországaiban tapasztalható. Belgiumban a bevándorlók és a belgák közti különbség több mint 50%, Svédországban pedig 40%. A fiatal korosztályokban még nagyobbra nyílik az olló.

A medián jövedelem tekintetében is hatalmas az eltérés a migránsok és az őslakosok között – a legnagyobb Luxemburgban, Svédországban, Ausztriában és Belgiumban. Ugyanez a helyzet a súlyos anyagi nélkülözést vizsgáló statisztikákban is.

Az integráció gazdasági oldalát elemző Eurostat statisztikák tehát egyértelműen a multikulti bukását prezentálják. Ha pedig az érem másik oldalára vagyunk kíváncsiak – a társadalmi, szociális integrációra – akkor csak gondoljunk a kölni (vagy a hamburgi, salzburgi, zürichi, helsinki, stb.) szilveszter éjszakára vagy a napokban nyilvánosságra kerülő svéd ügyekre. Az elkövetők mindegyik esetben frissen érkezett és már régóta Európában élő bevándorlók voltak.

2016 talán tényleg a változás éve lehet, de az év első hónapja még nem hozta meg az áttörést.