Az anyja!

Minő karakán mondat, hogy ne mondjam: tökös.

Gyurcsány bizonyára belé is reszketett, félelmét azonban gyorsan, szokásához híven, valószínűleg alaposan feloldotta.

Bátran tehette, hiszen lábtörlő ügyben Tóth elnöknek legelébb is Kovács László exelnökkel kellett volna dűlőre jutnia. Utóbbi nyilván azért nem távozott eddig a pártból, mert a szocik maradék szövetét belülről csúsztatná Gyurcsány talpa alá. Sokat megélt, tapasztalt doyenként Kovács eme aktusban még szerves folytonosságot is vizionál, mégpedig – kapaszkodjanak meg! – visszamenőleg egészen Kádár Jánosig. Hogy a múlt végre kitisztuljon, s a jövő is kikerekedjék, egy hetilapban nemrég azt hangoztatta, maga Kádár is benne volt ám a rendszerváltásban, talán nem tudta, de tette, bár talán tudta is.
???


Toncsikám, szólhatott át egy szép napon szemlőhegyi közös kerítésükön Apróéknak, segítsünk már ennek a k... kapitalizmusnak, ha már így alakult. Neked szép családod van, ki tudja, ha ügyeskedtek, ti még élvezhetitek is. Mi meg majd Mariskával öregesen kézen fogjuk egymást, oszt' lesétálunk a lépcsőn, megyünk a levesbe. Mutassuk meg a világnak, hogy vészhelyzetben is létezik köztünk okos munkamegosztás, milyen az igazi munkás szolidaritás!

Azzal kézen fogva nejét, szépen leballagtak, tényleg egyenesen a levesbe.
A többi meg úgy lőn, ahogy Apróékkal eltervezhették. Volt ugyan némi átmentős nézeteltérés az MSZMP,  az MSZP és a DK között, de hát a legjobb családokban is megesik ilyesmi, attól még egy akol ez, csak az vessen magára, aki netán kibégetne a szolidáris nómenklatúrából.

„A DK politikusainak nagy részével évekig egy pártban voltunk, nézeteink nagyrészt ma is azonosak (…) számomra ők állnak hozzánk a legközelebb. Gyurcsánnyal a politikában történt megjelenése óta voltak nézetkülönbségeink, vitáink, de soha nem nyilatkoztam úgy, hogy utálom.” – imígyen szóla Kovács.

Világos beszéd, de Tóth Berci – fiatal még – mindezt nemigen értheti. Sebaj, majd megmagyarázzák neki, hogy ideje végre újra egymásra találni. (Talán Niedermüller Péter se tartaná „rémísztő képződménynek” a fehér, és kétségtelenül makulátlanul heteroszexuális Kovácsot.)

Az meg, hogy 2020 elejére berzenkedő lábtörlő lett az egykori váltópártból, kit érdekel?

Tömegeket egyre kevésbé.

S ezen a lejtmeneten – hacsak nincsen éppen magával elfoglalva – akár még G. Zsolt is jót röhöghet.

 

(Kép forrása: itt.)