Talpnyaloncai potenciális píár dobást láttak a beszédben, pozitívat persze, ami után a vak is láthatja, mekkora formátumot küldött a baloldal s az ország élére a Rózsadomb.

Fel akarták mérni a hatást, tágabb körben ezért szondáztatták meg a felvételt. Mérsékelten okos fejükkel arra már nem számítottak, hogy onnan esetleg még szélesebb körökbe juthat el a whisky gőzös szózat – a tágabb körök jól kalkulálható szokása szerint. Innentől kezdve az őszödi beszéd közéleti „közkincs” lett, ma is az, és messze még a centenáriuma.

"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz."


Tóth Károly a nemzetbiztonsági bizottság szocialista (hozzáértő és becsületes) alelnöke egy hosszú kutakodás rezüméjeként azt nyilatkozta, hogy „az MSZP vezetésében, méghozzá a hivatalos felvételhez szabályos körülmények között hozzáférők közt kell keresni a balatonőszödi hangfelvétel kiszivárogtatóját”.

Márpedig ez esetben fölösleges Poirot mesterhez vagy Sherlock Holmes-hoz fordulnunk, elég, ha előbogarásszuk az idevonatkozó egykori listát.         

Amikor aztán a rossz politikai szemmértékű ötletgazdák rájöttek, hogy a pisztoly visszafelé sült el, megpróbáltak a tréből aranyat csinálni. Kijelölték és sejtelmesen keresztnevesítették is az „elkövetőket”, akikről köztudott volt, hogy a Főnök pártbéli ellenlábasai. Ha hibázol, fogd rájuk, adj tőrt a kezükbe, és jajongj, hogy hátba szúrtak. Régi, ócska trükk.

A „ki szivárogtatta ki?” kérdés valójában irreleváns. Igazából az a mechanizmus szivárogtatta ki, amely mind a mai napig ott munkál a maradék MSZP bizonyos köreiben, szívós jeligéje pedig az, hogy a Főnöknek – feszítsen éppen bármilyen pártmezben – mindig igaza van.

Csak hát az, hogy az MSZP fakó árnyéka (se) egykori önmagának, többek közt annak is köszönhető, hogy az őszödi szennyest lógva hagyták. Lógva akkor, amikor elhangzott, lógva, amikor az igazi elkövetők „Katit, Imrét, Ferit” hamisan megvádolták. Sőt a szennyest a fogasról még akkor sem vették le, amikor a Főnök bezsákolva a bezsákolni valókat, önállósítva magát, pár év múlva demokratikusabb irányba távozott.

Egy párt, amellyel ezt meg lehet csinálni, utána már csak azt kapja, amit megérdemel.

No persze, a szocialistáknak nem csak e gőzös szózattal kellett volna szembenézniük. Azzal még inkább, ami előtte és utána történt. Őszöd csupán szimbóluma és kvintesszenciája volt ama hosszú hat esztendőnek, amit a Főnök a baloldal és az ország élén töltött. S amely alatt az MSZP-ből véglegesen second hand frissességű, harmadik utas, nemzetietlen „baloldalt”, az országból pedig minden ellenállás nélküli neolib kísérleti terepet csinált. Mindez egészében sokkal többet ártott, mint az ominózus beszéd, ámbár ha a Főnököt még idejében helyére teszik, a szocik további négy év nárcisztikus ámokfutását megspórolhatták volna maguknak és nekünk. De nem tették.

És ez az, ami Őszödnél is rosszabb. Sokkal rosszabb.

2006. május 26-án tehát máig ható büntetlenséggel ürült ki egy whiskys üveg.  

 

(Kép forrása: itt.)