“Németország jól tette, hogy 2015-ben barátságos arcát mutatta” — nyugtatja Merkel kancellár a németek lelkiismeretét és ugyanazzal a lélegzettel azt is hozzáteszi, hogy “2015 nem ismétlődhet meg!”. Ez a két mondat jellemzi a német migrációs politika hivatalos részét. A nem hivatalos részt a tanulmányokból ismerhetjük meg.

Német probléma.

Az ENSZ becslése szerint 2050-re Európa lakossága legalább 26 millióval csökken és 714 milliós lesz. Az őslakosok egyre kevesebb gyermeket vállalnak és Kelet-Közép-Európából sem érkezik már elég vendégmunkás. Sőt, az utóbbi években már többen költöznek vissza, mint ahányan útra keltek.

A tanulmányok ezért az unión kívüli bevándorlásban látnak megoldást nemcsak a német, hanem a többi uniós ország demográfiai problémájára. Évi félmillió migránst kéne beengedni, akkor nem csökkenne a lélekszám. Igaz, az már egy teljesen más “Európa” lenne.


Amikor a betelepítést ellenzők felvetik, hogy a nem-európaiak termelékenysége messze elmarad az őslakosokétól, azzal válaszolnak, hogy a migránsok itt született 2. és 3 .generációja majd alapjövedelmen és segélyen élés helyett nagyobb arányban fog dolgozni és “munkájával fizeti vissza azt a pénzt, amit most az adófizetők integrációjukra megelőlegeztek nekik”. Hiszi a piszi! — tesszük hozzá.

Németország jóléte felerészben az exporttól függ, ám ez az arány alig tartható fenn. Marad a migránsokkal feltöltött Európa, mint a német ipar házi piaca. Így lesz a migráció német problémából “európai probléma”, amit a one size fits all képlettel akarnak megoldani. A 2015-ös helyzet ismétlődik: Előszőr “önkéntes” kvótákról beszéltek, majd azokból többségi szavazással kötelező kvótákat csináltak, amelyeket az EU Bírósága utólag szentesített. Most is erre készülnek.

A máltai képlet alapján száz migránsból 25-25 megy Francia- és Németországba, tíz marad Olaszországban és a többit önkéntes alapon szétosztják. A lényeg, hogy a migráció uniós szinten maradjon, és azt uniós szinten oldják meg. Az sem baj, ha a szebb napokat látott Seehofer német belügyminiszter javaslata a legfontosabb kérdésre nem ad választ: Mi legyen a külső határokon elutasított menedékkérőkkel, akik nem mondják meg, hova valósiak; szülőhazájuk nem akarja őket visszafogadni; vagy hazájukban üldözésnek lennének kitéve, ezért nem lehet kitoloncolni őket? Kiforratlan és ködös az egész.

Minket, magyarokat a nemzeti konzultáción és a népszavazáson is megkérdeztek arról, hogy akarjuk-e nagyszámú idegen népesség betelepítését hazánkba. A magyarok többsége a Soros-hálózat ármánykodása ellenére is egyértelmű nemet mondott a kvótákra.

Ha a német elit olcsó munkaerőt akar, saját országára hozzon olyan bevándorlási törvényt, ami igazodik a gazdaság igényeihez. Európában azonban ideje lenne a földrészeken átívelő “menekülést” mint kiskaput becsukni és visszatérni a menekültek földrajzi térségeken belüli, vagyis helyi segítéséhez. Nemzeti és nem uniós hatáskörben. A Hungary Helps program ebben is megelőzte Európát.

 

(Kép forrása: itt.)