A járvány első hulláma elmúlt, és vele kimúlt egy igazságosabb világ reménye is. Az amerikai birodalom ellenőrzése fölötti harcban elnökválasztási kampányban a Wall Street, Hollywood és a Szilícium-völgy milliárdosai most éppen a feketéket ámítják azzal, hogy bábjuk a demokrata jelölt majd elhozza az igazságos társadalmat.

Pedig a szegények problémáira a tartós megoldást a jobboldal kínálja, a járvány előtt Magyarországon és az USA-ban is szárnyalt a gazdaság, soha nem látott szintre csökkent a munkanélküliség, soha ennyi fekete, spanyolajkú, vagy cigány nem dolgozott, mint idén év elején. Erről kell most a figyelmet elterelni.

Biden megválasztásával Berlinben és Brüsszelben fellélegeznének, azt remélve, hogy a dolgok visszatértek “rendes” kerékvágásukba, és Trump csak egy baleset volt.

A német uniós elnökség pont azt a politikát szeretné Európában keresztül boxolni, amire a britek és az amerikaiak 2016-ban már nemet mondtak. Csak sajnos kevesen emlékeznek már erre, hiszen az aktuális válság fontosabb, mint a tapasztalat.

Meddig bírja?


Berlin a neoliberális doktrínát követve föderalizálná az EU-t, ami a többségi szavazásra való áttérést jelentené a migráció, adópolitika és a külügyek terén. Amit a németek most elkezdenek, a 2022-es első félévi francia elnökségnek kell majd befejezni. Akár egy új szerződéssel.

A keserű pirulát most euró milliárdokkal akarják megédesíteni, a reménybeli kedvezményezettek gondolatban már többször is elköltötték a pénzt, a baloldali spanyol kormány például szavazatvásárlásra alapjövedelemre. A baj csak ott van, hogy az északiak a pénzt nem a dolce vita folytatására adnák, hanem Európa régóta esedékes modernizációjára. Nehéz az ipari múzeumból high tech parkot csinálni, pláne, ha az érintettek ennek szükségszerűségét nem érzik, vagy az átalakítást a bizonytalan jövőbe tolják.

Az EP szocialista elnöke meg is üzente, hogy nem “német Európára”, vagyis modernizációra, digitalizációra és felelős költségvetésre van szükség, hanem egy “európai Németországra”, vagyis euró-kötvényekre és egy permanens transzferunióra.

Itt zárul a kör. Az Európai Központi Bank hiába nyomtat egyre több pénzt, az továbbra sem hoz általános gazdasági fellendülést és széles jólétet. A járvány ugyanis megkímélte a neoliberalizmust, a gazdagok még gazdagabbak lettek, csak közben a középosztály lecsúszása gyorsult fel és egyre több a szegény.

A német elnökséggel a szemünk előtt gördül fel a függöny a nagy fináléra. Az EU jelenlegi rendszere elérte teljesítőképessége határát, a jóléti ígéretről már senki sem beszél. A megoldás nem a még több föderalizmus és ködös ideológia, hanem a gazdaságra való összpontosítás lenne. Ahogyan azt a jobboldali példák sikere mutatja.

 

(Kép forrása: itt.)