A francia elnök tavaly ősszel jelentette be, hogy „újjáalapítaná” az európai projektet, és a németekkel karöltve kétsebességes Uniót hozna létre. Macron terve szerint az euróövezet országai szuverenitásuk jelentős részét átruháznák az uniós intézményekre, az euróövezeten kívüli országok pedig egy második – lassabb – sebességben vennének részt az integrációban.

Emmanuel Macron a Sorbonne egyetemen ismertette az Európai Unió reformját célzó tízéves útitervét.

Ezzel szemben Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a kormányközi együttműködés és az egyhangú döntések mellett érvel. Egy harmadik álláspontot képvisel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke, aki reformjavaslatában egysebességes Európát vizionált, és különféle módszerekkel csábítaná az eddig kimaradó tagállamokat a mind szorosabb egységbe. Merkelt ugyan egyelőre lekötik a kormányalakítás körüli alkudozások, de biztosak lehetünk benne: nem kell sokat várnunk, és napvilágot fog látni a németek reformjavaslata is.


Vannak azonban olyan tervek is, amelyek már a végrehajtás stádiumában vannak, sőt, lassan elérik a kijelölt határidejüket. Ilyen például a 2010-ben elfogadott reformterv, az „Európa 2020” is. Az válság sújtotta Unió 2010-ben a „fenntartható gazdasági fejlődést” tűzte zászlajára, amelynek megvalósításához az EU2020 konkrét, számszerűsíthető célokat jelölt ki:

A 10 éves stratégiából már csak szűk 2 év van hátra, így érdemes megnéznünk, hogyan teljesít az Unió a rendelkezésünkre álló legfrissebb statisztikai adatok tükrében. A 20-64 éves korcsoportban a foglalkoztatottsági ráta 2016-ban 71,1 százalék volt, ami jelentősen elmarad a kitűzött céltól. Mindeközben Magyarország jó eséllyel el fogja érni a kitűzött célt, hiszen a tavalyi évben már 73,8 százalékpontra növekedett a korcsoport foglalkoztatottsági rátája.

A szegénység elleni küzdelemben még rosszabbul áll az Unió: a kiindulási állapothoz képest nem sikerült javulást elérni, sőt, 2016-ban 1,1 millió fővel többen éltek a szegénységi küszöb alatt, mint 2010-ben. A stratégia hátralevő 2 évében tehát több mint két Magyarországnyi népességet kellene kiemelni a szegénységből Európa-szerte…

Az egyetlen terület, amelyen sikerült elérni a kitűzött célt, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30-34 éves korosztályban: jelenleg az uniós átlag 43,9 százalék. Az érem másik oldala azonban nem ilyen fényes, hiszen a korai iskolaelhagyók aránya továbbra is a kívánatos 10 százalék felett van.

Összességében azt láthatjuk, hogy az Unió pont azokon a területeken nem tudott lényegesen előrelépni, amelyek az európai polgárok életminőségét és mindennapjait a leginkább meghatározzák. Az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése és a megújuló energiaforrások arányának növelése (jelenleg 18 százalék) persze fontos célok, de a válságból kilábaló Unióban talán nem elsődlegesek. Görögországban, ahol 21 százalékos a munkanélküliség és a GDP-arányos államadósság megközelíti a 180 százalékot, az emberek minden bizonnyal elsősorban munkára és stabil kormányzásra vágynak, nem a megújuló energiaforrások aránya miatt aggódnak.

Találóan fogalmazta meg mindezt Andrej Babiš cseh miniszterelnök, amikor azt mondta: „Európa mindig vár valamire – a holland választásokra, aztán a francia választásokra, aztán a német választásokra, majd a német koalícióra.” Eközben pedig a világ halad előre körülöttünk, és nem foglalkozik a brüsszeli buborékban formálódó, de soha el nem készülő és soha meg nem valósuló tervekkel.

 

(Kép forrása itt.)