Talán arról lehet szó, hogy ideiglenesen felfüggesztik a rendőrség vezetőit, esetleg különböző meghallgatásokat és vizsgálatokat indítanak, amelyek idejére csak a rendőrség egy része működhet. De hogy egy éppen lángokban álló város saját, önálló elhatározásából felszámolja a rendvédelmi szervét, ez túlságosan abszurdnak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen.

De hamar rá kellett döbbennem, hogy tényleg ez történik. Lisa Bender, a városi tanács elnöke a CNN-nek nyilatkozva azzal magyarázta a rendőrség felszámolását, hogy Minneapolis közössége „készen áll arra, hogy a közbiztonságot az alapoktól kezdve, holisztikus szemléletben újragondoljuk, hogy közösségünk minden tagja biztonságban legyen.” Amikor a CNN riportere feltette a kérdést, hogy mit fog tenni a városi tanács, ha egy ámokfutó gyilkos elkezd embereket lelőni az utcán, a demokrata politikusnő annyit tudott mondani, hogy „legfőbb prioritásunk, hogy közösségünk minden tagját biztonságban tudjuk.”


Az utóbbi napok hírei alapján nem csak Minneapolisban gurult el a demokrata politikusok gyógyszere. New York polgármestere, Bill de Blasio, miután a koronavírus-járványra hivatkozva 1500 elítélt bűnözőt – akik közül több mint 300 erőszakos bűncselekményért ült – szabadított rá a városra, bejelentette, hogy drasztikusan visszavágja a rendőrség költségvetését, és a pénzt a színesbőrűeknek adja. Hasonló döntést hozott Los Angeles polgármestere is: az Egyesült Államok egyik legrosszabb bűnügyi statisztikájú városát vezető, szintén demokrata Eric Garcetti 150 millió dollárt vesz el a rendőrségtől, amit különböző kisebbségvédelmi programokra fog költeni.

És habár valószínű, hogy ezek a megszorítások is ellehetetleníthetik a rendőrségek működését, ami Minneapolisban történik, az mégiscsak elmebajnak tűnik minden normális ember számára. Hiszen, mindenféle emberi közösség alapja a rend, egy olyan testület felállítása, amely képes szavatolni a biztonságot. Ez az államszervezés nulladik lépése. Ha ezt felszámolják, azzal felszámolják magát az államot, a várost, a közösséget is. És valójában teljesen lényegtelen, hogy milyen intézmény lesz a megszüntetett rendőrség helyén: ilyen körülmények között ki akarná ezt a hivatást választani? És melyik rendőr mer majd fellépni a színesbőrű bűnözők ellen?

Éppen ezért fontos látnunk, hogy ami Minneapolisban történik, az nem előzmény nélküli. Több évtizedes, tudatos politikával ágyaztak meg az ehhez hasonló döntéseknek.

Különösebb kutatómunka nélkül, a város angol nyelvű Wikipédia szócikkéből is kiderül, hogy Minneapolis a ’70-es évek óta a különböző kommunista, liberális és anarchista társadalomkísérletek laboratóriumaként működik. Lássunk néhány tényt és adatot a városról:

1. Míg az 1950-es években 99 százalékban fehérek lakták a várost, 2010-re az arányuk 60 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan a színesbőrű lakosság folyamatosan gyarapszik, az etnikai diverzitást az afro-amerikaiak mellett az elsősorban Szomáliából, Etiópiából, Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából érkező migránsok teremtették meg.

2. Ezzel összefüggésben 2018 decemberében Minneapolis a családi házas városrészek felszámolásáról döntött, a kertvárosi negyedek ugyanis a „faji szegregáció indirekt eszközei”, ráadásul „hozzájárulnak a klímaváltozáshoz”. A döntés értelmében a város előnyben részesíti az apartmanok és a társasházak építését, és nem támogatja a különálló családi házak létrejöttét. Azokban a kertvárosi negyedekben, ahol korábban csak családi házakat lehetett építeni, 2018 év vége óta többlakásos, többemeletes apartmanok épülhetnek.

3. Minneapolis az Egyesült Államok legnagyobb LGBTQ-közösségével büszkélkedhet. 2011-ben Amerika „LGBTQ-fővárosának” választották, 2016-ban pedig az ország leginkább LGBTQ-barát metropolisza lett.

4. Minneapolis arról is híres, hogy rendkívül intenzíven ruház be a biciklis infrastruktúrába, amelynek köszönhetően tavaly „az USA legjobb kerékpáros városa” címet is elnyerte.

 

A baloldali radikálisok most mégis rasszizmusra hivatkozva dúlják fel Minneapolist – és a többi amerikai nagyvárost. Az persze el sem képzelhető, hogy eddig rossz úton járt volna a város demokrata vezetése. Nem, ez lehetetlen, hiszen a haladás, a progresszió útját világosan kijelölik a biciklisávok, a melegbárok és a családi házak helyébe lépő lakótömbök. Az egyetlen megoldás tehát az, ha még kommunistábbak lesznek, ha magasabb fokozatba kapcsolják társadalomátalakító programjukat.