Idézzük fel a Tó-retró blog segítségével az üdülő történetét!

„A II. Világháború után a Rákosi féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat. (…)

A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. Az komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek.”

De nem ez volt az egyetlen partszakasz, amit kisajátítottak. Volt nagyobb is, hiszen az igazán menő komcsik Aligára mentek üdülni. Itt sétálgatott a mai MSZP-s, DK-s és Momentumos pártvezetők szüleinek, nagyszüleinek jórésze. Azt a területet is jogos tulajdonosaiktól zabrálták el. És akkor még nem beszéltünk a tíz évvel ezelőtti sukorói telekcseréről, ahol Gyurcsányék egy 70 hektáros velencei-tavi állami telket próbáltak átjátszani egy izraeli befektetőnek, hogy ott kaszinóvárost építsen.


De én most csak az őszödi üdülőről szeretnék beszélni. Ez több mint húsz évvel túlélte a rendszerváltást. Hogy mennyire kötődtek hozzá a posztkommunisták az abból is látszik, hogy 2006-ban épp az üdülő konferenciatermében hangzott el a hírhedt beszéd. (Azóta is adósak vagyunk egy emlékkővel, amely mindenkit figyelmeztet hova vezet a gazemberséggel párosult ostobaság.)

2010 után az Orbán-kormány megnyitotta az emberek előtt a létesítményt és Erzsébet-táborokat szervezett oda a magyar családoknak. De mint a legtöbb dolog, ami a kommunizmusban készült, úgy ez az épületkomplexum is pazarló volt, értelmetlen lett volna felújítani, így 2016-ban be kellett zárni. Ezután a partszakaszt több ütemben elkezdték visszaadni az embereknek és szabadstrandot hoztak létre. Az utóbbi egy-két évben egészen pazar beruházás kezdődött: lett új játszótér, röplabdapálya, csomagmegőrző és szabadtéri edzőpálya, mutatom a képeket. 

Az egykori exkluzív kommunista kormányüdülő helyén felújított szabadstrand. Ápolt gyep, tisztaság, játszóterek, működő értékmegőrző, street-gym. Bárki számra igénybe vehető.

Ez nem Mimi és Tivadar WC-je. Tiszta, ápolt, ingyenes.

Mint láthatjuk, még arra is jut energia, hogy minden reggel újraboronálják a strandröplabdapályát. A strand szabad, ingyenes, látogatható. A MÁV pedig a családosoknak kedvezményes jegyet biztosít a nyárra, így bárki élvezheti a két kilométer hosszúságú, ápolt szabadstrandot. A bevállalósabbak vadkempingezhetnek is. Ilyen strand található még az innen három kilométerre lévő Szemesen, és a szintén három kilométerre lévő Balatonszárszón több is. Többet sajnos a reggeli futásom során nem tudtam fölkeresni és lefényképezni, de van még jópár.

Balatonszemesi szabadstrand. Új térkő, napelemes világítás, tisztaság, új játszótér, gondozott strandfoci-pálya.

Összegezzük tehát. A kommunisták jó negyven évre kisajátították a Balaton legjobb partszakaszait, az Orbán-kormány felújítva visszaadja az embereknek, és most azok a kommunisták és gyermekeik, akik vélhetően kellemesen töltötték a nyarat a pártüdülőkben, aláírást gyűjtenek azért, hogy adják vissza az embereknek a Balatont.

Egyszóval kibírhatatlan emberek a kommunisták.

Van itt azonban még valami: most, hogy a baloldalon annyira divatba jött a térdeplés, ideje lenne néhány baloldali politikusnak is gyakorolni. Na, nem az Orbán-kormány, hanem a magyar emberek előtt, megköszönve nekik, hogy nem kergették el őket a bús fenébe.

 

(Képek forrása: Lánczi Tamás©)