A helyzet bonyolultságát talán érzékelteti, hogy a paleó American Conservative déli szerzője sem szeretné tovább látni a konföderációs lobogót (közben – fonák módon – az inkább neó National Review-n a zászló megtartását támogató vélemény jelent meg). A vita alapvetően az amerikai történelemről szól. Kis öröm az ürömben: megnyugvással vehetjük tudomásul, nem csak nálunk éles vita tárgya az ország történelme.


Abszurd érv természetesen az, hogy mindenki, aki tiszteli a konföderációs zászlót Amerikában, rasszista lenne, a rabszolgaságot, vagy a szegregációt akarná visszaállítani. Az is képtelen állítás, hogy az amerikai polgárháború kizárólag a rabszolgatartásról szólt volna. Sőt: elsősorban nem arról szólt, még ha részét is képezte a törekvésnek. A déli államok a központosítás, a központi állam ellen harcoltak. Persze, egyszerűbb elintézni azzal bármilyen vitát, hogy a déliek voltak a gonoszak – rabszolgaságot akartak –, míg az északiak a jók, akik meg akarták azt szüntetni. (A Föderalista a politikatudomány egyik kedvence, de mennyit olvashatunk az antiföderalistákról, akikkel szemben a föderalisták érveiket megfogalmazták?) A centralizáció különböző formáit – welfare és warfare state – bíráló konzervatívok nem véletlenül nyúlnak a déli hagyományhoz.

Noha minden párhuzam sántít, elég, ha a hazai szimbólumok vitájára gondolunk, pl. a Nagy-Magyarország matricákra, térképekre, valamint az árpádsávos zászlóra. Különösen utóbbi jött kapóra azoknak, akik igazolni akarták a jobboldal inherens antiszemitizmusát. Mintha bárki, aki e szimbólumokat használja, antiszemita lenne (további bizonyításig). Legalábbis nagyvonalakban hasonlít ehhez az amerikai vita. A konföderációs zászlót kétségtelenül használták a polgárháborúban vesztes dél szegregáció-párti politikusai, aktivistái, és a Ku-Klux-Klán is (amely szervezet egyébként a Demokrata Párt militáns szárnya volt; bizony, a történelem összetett).

(Kép forrása: itt.)

A zászló védelmezői nem tagadják, hogy vér, elnyomás, szenvedés tapad a szimbólumhoz, azt viszont nem fogadják el, hogy csak erről szólna. Másrészt nem akarják, hogy a történelem szükségszerű komplexitásából a múlt eltörlésének kéne következnie. Ha máshol nem is, mondják, emlékhelyeken maradnia kell a zászlónak. Talán csak ennyi maradt nekik – ahogy nekünk is legalább a Nagy-Magyarország képe, és nem fogadhatjuk el azt, hogy ez utóbbi elnyomást, fajgyűlöletet és csupa rosszat szimbolizál csupán.