A cél méltányolható, az eszköz hibás. Nem arról van ugyanis szó, fontos téma-e a holokauszt, hanem arról, hogy annak kötelező oktatása, főként az „antiszemitizmus elleni küzdelem” céljából megfelelő-e. Ha ugyanis e céllal indul, már végeztünk is.

Kezdjük azzal, hogy rosszul veszi ki magát, ha egy másik állam vezetője bábáskodik egy ilyen kurzus indítása felett. Nem azért, mintha ez nem lenne részéről érthető – nagyon is úgy viselkedik, mint egy állam képviselője, ezt éppenséggel irigyelnünk kéne tőle –, hanem azért mert nekünk kéne azt látnunk, kellő bölcsességgel, hogy ez rosszul veszi ki magát. Épp olyan rosszul, mint amikor a republikánus képviselők – és csak ők! – tapsoltak felállva Bibi Netanjahunak.


A holokauszt oktatása része a középiskolai tananyagnak. A leglényegesebb dolgokat a nebulók már gimnáziumban megtanulják, és ha úgy érzik, ez az ő pályájuk, egyetemen továbbtanulhatják. És még ha be is vezeti a katolikus egyetem a tárgyat, érdemesebb volna a szabadon választott szekcióba pakolni. Ekkor azonban már valóban olyan egyetemi kurzusról lenne szó, amely kényes kérdéseket is felvethet, vitát generál stb. Ha egyetemi szinten akarja valaki megérteni a holokausztot, akkor ahhoz kevés az „antiszemitizmus elleni küzdelem” célkitűzése. Ott akkor szó kell essen pl. az intencionalisták és funkcionalisták – sokszor igen heves – vitájáról, vagy Hannah Arendt Eichmann-könyvéről, amelyben a gonosz banalitásáról írt. Talán emlékszünk még arra, a német filozófusnő mit kapott könyve megjelenése után az „elfogulatlan” és „mértékadó” „nemzetközi tudományos közösségtől”. Ha nem emlékszünk, kitalálhatjuk.

Amennyire méltányolható a holokauszt-oktatás mint célkitűzés, sőt adott esetben az antiszemitizmus elleni küzdelem is mint célkitűzés (csak ne mossuk egybe a kettőt), annyira érthető a hallgatók tiltakozása is, még ha annak egyes pontjai abszurdak is. (Nem kívánok belemenni abba, hogy pl. a roma és/vagy meleg-holokausztot hiányolják a hallgatók, ezt már tényleg meghagyom az elszántaknak, akik hajlandóak bíróságra járni.) Egyébiránt épp egy katolikus egyetem hallgatói számára – amennyiben ismerik a katolikus erkölcsi és hitelveket – evidensnek kell lennie a holokauszt borzalmának.

Kötelező kurzussal az antiszemitizmus ellen küzdeni nem épp a legszerencsésebb. Ez a hamisítatlan aufklärista logika: a világot egy nagy tanteremnek tekintjük, és ha jól belemondjuk a zemberek/diákok arcába, hogy mi hogy van, akkor azt majd úgy fogják gondolni. Erre azért ne fogadjunk.

(Kép forrása: Wikipédia)

Érdemes lenne még egy dolgot megfontolni, és ezt csak úgy mellékesen vetném fel. Hogy nem kéne-e külön az Izrael-ellenességgel is foglalkozni. Nem állítom, hogy ez elválasztható az antiszemitizmustól, ám nem minden esetben közös a halmaz, és az a gyanúm, sokkal több sületlenség hangzik el Izraellel kapcsolatosan (rasszista, náci, apartheid-állam stb.), mint amennyire komolyan kell venni azokat, akik szerint a Cion bölcseinek jegyzőkönyve valódi dokumentum. Már csak abból is látszik ez, hogy még a CEU-n is lehetőség nyílik e nézetek hangoztatására, ha nem kopaszok falfirkáit olvassuk fel, hanem a nyugati PC palesztin-pártiságba vannak csomagolva. Ehhez a törekvéshez kifejezetten jól mutatna az izraeli közreműködés, bár ezt sem biztos, hogy egyetemi keretek között kellene megszervezni.

És ha igen, azt is kizárólag szabadon választható formában.