Óriási felháborodást keltett a 49 éves Jörg gazda interjúja, aki szerint a németek “hasznavehetetlenek” a spárgaültetvényén. A spárga (eper és más zöldség) ugyanis már csak olyan, hogy mostantól 1-2 hónapig folyamatosan terem, így neki a hét minden napján, napi 10-12 órában dolgozó munkások kellenek.

A járvány kitörésekor számos kelet-közép-európai vendégmunkás utazott haza, igaz, nem is nagyon marasztalták őket. Amikor alig néhány héttel később kiderült, hogy itt a betakarítás ideje, a német gazdák minimálbéren (€9) próbálták helyi munkaerőt toborozni, nem sok sikerrel. Az átlagfizetés ugyanis óránként €19.

Jörg gazda sem számíthatott a német munkaerőre. Egy kosárlabda-csapat felajánlotta önkéntes munkáját, ám csak napi négy órát dolgoztak, így a gazdának kellett volna megszerveznie a turnusokat. Mások csak egy-két hetet akartak dolgozni, és nem akartak egész szezonra leszerződni. Megint mások hamar feladták, vagy a fárasztó munka miatti hátfájásra panaszkodva betegállományba akartak vonulni.

A gazda áldja az eszét, hogy viszonylag gyorsan kapcsolt és telefonon egyeztetett az “ő románjaival”, akik évről-évre visszatérnek hozzá. A Német Gazdaszövetség berlini közbenjárása után megszervezték a légihidat, így áprilisban és májusban is negyvenezer idénymunkás jöhet repülővel Németországba.

Áldja az eszét. Hatvan románt hozatott a földjére.


Nekik az első két hétben a németektől külön kell lakniuk és dolgozniuk, a mindenre kiterjedő előírások szerint az általuk használt edényeket legalább 60 fokos hőmérsékleten kell elmosni. Szállásaik csak fél kapacitással működhetnek, így csökkentve a fertőzés veszélyét. Előírás van, ellenőrzés alig.

A német médiában eközben élénk vita indult a spárga légihídról. A kolozsvári repülőtéren kialakult zsúfoltság a teltházas repülőkben sem szűnt meg. A románokat a német repülőtereken privát cégek ellenőrizték, egy kérdőív kitöltése és hőmérés után már mehettek is tovább. Sokan nem ezt tartják a határok következetes lezárásának. Főként a Zöldek moralizálnak azon, hogy a németek olcsó élelmiszert akarnak, és ezért hoznak kelet-közép-európai idénymunkásokat, akik olcsón dolgoznak. Voltak, akik nem értik, hogy egy olyan zöldség kedvéért, amely 90 százalékban vízből áll, miért van ekkora felhajtás?

Legalább ekkora szükség van az idősápolásban is a kelet-közép-európaiakra. A gócponttá váló idősotthonokból és kórházakból hazaküldött idősekre nincsen elég (főként lengyel) házi idősápoló. A riportokban síró németeket látni, akik nem tudnak idős szüleikről gondoskodni. Megváltás, ha egy közvetítő cégnek van még “lengyele”, akit ki tud közvetíteni.

Közben más országokban abban reménykednek, hogy a járvány után a kelet-közép-európai olcsó munkaerő visszatér, és elvégzi azokat a munkákat, amelyeket az ottaniak (ennyiért) nem akarnak.

Térségünk a járvány előtt lendületesen fejlődött, a hiányszakmákban egyre kevésbé érte meg pusztán a pénz miatt nyugatra menni. Ha a V4-országok a járvány után ott folytatják, ahol néhány hónapja abbahagyták, ki tudja, lehet, hogy Ukrajna mellett a recesszió által jobban sújtott déli országokból is jönnek majd térségükbe dolgozni.

 

(Kép forrása: itt.)