Egy februári napon bejelentés érkezik a rendőrséghez a Facebooktól, miután a közösségi médiaóriás gyűlöletkeltőnek ítélt egy bejegyzést: 

„Szinte hihetetlen, de a közveszélyes bevándorló ezek után is szabadon járkálhat, és várja a tárgyalását.”

A Facebook életbe léptette az ilyen esetekben szokásos protokollt: az ominózus mondatokat eltávolította a felületről, majd jogszabályi kötelezettségeinek eleget téve értesítette a rendőrséget, és a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsátotta a gyűlöletbeszéddel gyanúsított felhasználó IP-címét.

A bejelentést követő reggelen a kerületi rendőrkapitányságról szirénázó autók indulnak a megjelölt lakáshoz. A rendőrség az előállítást a szokásos időpontban, hajlani ötkor hajtja végre, amikor a gyanúsított minden bizonnyal mély álomban van, és a lehető legfelkészületlenebbül éri a hatósági intézkedés.


Társasházakban, lakótelepi otthonokban sokszor nehézséget okoz az IP-cím alapján történő pontos azonosítás, ezért gyakran előfordul, hogy a rendőrök először rossz lakásba csöngetnek be. A biztonság kedvéért ilyen helyzetekben is lefoglalják az ingatlanban található számítástechnikai eszközöket, amelyek egészen addig a nyomozóhatóságnál maradnak, amíg nem sikerül tisztázni, hogy a szóban forgó eszközök valamelyikéről érkezett-e a Facebook által sérelmesnek tartott bejegyzés. 

A gyanúsítottat az előállítás után a rendőrség benntartja, hiszen bármikor fennállhat a bűnismétlés veszélye. A bírósági ítélet után az online gyűlöletbeszéd elkövetőjének különböző érzékenyítő tréningeken, tolerancianövelő gyakorlatokon kell részt vennie. A következő években digitális eszközei hatósági megfigyelés alatt állnak.

Aznap reggel több tucat magyar településen folytatnak le hasonló vizsgálatot a rendőrök. A Facebookról napi rendszerességgel érkeznek bejelentések, a közösségi média gyűlöletbeszéd-elkövetőinek felkutatása pedig felemészti a rendőrség és a nyomozóhatóságok erőforrásait. 

--

A fent idézett, gyűlöletbeszédnek titulált mondat valóságos – tavaly az Origo bejegyzését tényleg letiltotta a Facebook –, a történet többi része azonban szerencsére fikció, legalábbis ameddig Magyarországon maradunk. Természetesen a mondat nem gyűlöletkeltő, de ez teljesen mindegy, elég, ha a Facebook annak tartja. Magyarországon nem is csinál belőle senki se ügyet. Nem úgy Németországban. Ott már előfordultak a fentihez hasonló esetek, és hamarosan mindez rutinszerű eljárássá fog válni. A német törvényhozás ugyanis – a kormányzat támogatásával – a múlt héten elfogadott egy törvényjavaslatot, amely megköveteli az olyan közösségi média-óriásoktól, mint a Facebook és a YouTube, hogy a gyűlöletbeszéd bizonyos formáiról értesítsék a rendőrséget, és adják ki az érintett felhasználók IP-címét. Vagyis, egyetlen poszt vagy komment a Facebookon, és a német rendőrség máris összekötheti az „elkövető” online profilját a lakcímével, elérhetőségeivel. 

Elgondolkodtató, hogyan is juthattunk 2020-ra oda, hogy a német jogalkotás elfogadjon egy olyan szabályozást, amely ennyire nyíltan semmibe veszi a szólásszabadságot. Ráadásul, a német állam egy amerikai multit hatalmazott fel arra, hogy saját állampolgárait jelentgesse fel. 

Ne legyenek kétségeink: nem azok a mondatok fognak fennakadni a Facebook szűrőjén, amiket a józan ész gyűlöletkeltőnek vagy veszélyesnek nevezne. Pontosan tudjuk, hogy a Facebook milyen ártalmatlan dolgokat képes gyűlöletbeszédnek nyilvánítani. Tavaly nyáron például az Alapjogokért Központ videóját minősítették gyűlöletkeltőnek, mert abban olyan mondatok hangzottak el, hogy: „Lehet, hogy külföldön több pénzt lehet keresni és ez jó dolog, de magyarként Magyarországon élni olyan értékkel bír, amit nem lehet pénzben kifejezni.”

Mostantól egy ehhez hasonló gondolat közzététele után a németeknek arra kell számítaniuk, hogy másnap hajnalban a rendőrség kopogtat az ajtójukon. 

Természetesen ez esetben a jogállamiság nem sérül. Minden jogszerűen zajlik. Ordnung muss sein. Ha belepusztulunk, akkor is. Honecker álma és Orwell rémálma mostantól valóság.

 

(Kép forrása itt.)