Az Országgyűlés március 13-án választja meg Magyarország következő köztársasági elnökét. A posztra két jelölés érkezett, ám a parlamenti matematika csak Áder János megválasztására ad esélyt.

Áder János a budapesti vízügyi találkozón.


Áder személyisége beleilleszkedik a harmadik köztársaság azon politikai hagyományába, amely szerint (főszabályként) az Országgyűlés elnökeiből válik köztársasági elnök. Göncz Árpád és Áder János is volt házelnök, Schmitt Pál rövid házelnöksége előtt az Európai Parlament egyik alelnöke volt. Szili Katalin is a házelnöki széket cserélte volna a Sándor palotára. Egyedül Mádl Ferenc érkezett a parlamenten kívüli világból ebbe a pozícióba.

A házelnöki pozíció azért is jó belépő az elnöki hivatalba, mert előbbinek kell a Tisztelt Házon belül az egymással “civakodó” pártok között a politikai üzem működőképessége érdekében kompromisszumot teremteni. Ez a konszenzusteremtő képesség jól jön a nemzeti egység megtestesítésének feladatánál. A parlamenti üzemet belülről ismerő, és azt irányító politikus felkészülten tud őrködni az állam demokratikus működése felett.

Áder János első ciklusában jól vizsgázott. A felmérések azt mutatják, hogy a válaszadók töretlenül bíznak a köztársasági elnöki intézményben. Ennek egyik oka, hogy a pártok konfliktusos világa helyett az elnök ex officio konszenzust teremt, hivatala és működése kevéssé átpolitizált.

Áder elnöki programja a víz köré épül. Szenvedélyes horgászként az államfő közel áll a természethez, közvetlenül látja az emberi tevékenység következményeit. Ez a tapasztalat folyik bele a környezetvédelem és fenntarthatóság iránti elkötelezettségbe. Ennek egyik kézzelfogható eredménye, hogy a 2015-ös párizsi ENSZ klímaügyi konferencia után 2016-ban Budapesten is sor került egy vízügyi csúcstalálkozóra.

A mostani két államfő-jelölt közül a válaszadók közül talán azért is támogatják többen Ádert (57:43 arányban), mert ő már bizonyított. A hivatalban lévő államfő öt év alatt 27 törvényt küldött vissza a parlamentnek megfontolásra, öt esetben élt alkotmányos vétójogával (mint pl. a földtörvény, vagy a közigazgatási perrendtartás kérdéseiben). Kegyelmi jogával továbbra is óvatosan bánik, 2016-ban 495 kérelmezőből csupán 22-en kapott elnöki kegyelmet.

Mellékszál, ám a balliberális ellenzék most is hozta a “formáját”. Jelöltjük “civil” támogatásáról maga Gyurcsány Ferenc rántotta le a leplet, amikor egy rádióinterjúban azt mondta, hogy „csak taktikai húzás volt Majtényi civil jelölése”, valójában a balliberális pártok már korábban megegyeztek személyében.

A Jobbik elmulasztotta, hogy valóban kormányképes pártként saját elnökjelöltet állítson. 2009-ben és 2012-ben még (szintén) minden esély nélkül Morvai Krisztinát jelölték. Most is állíthattak volna egy kreditibilis(ebb) jelöltet.

A kormánypártok egy, a saját szavazótáborukon túl is elfogadott és népszerű elnökjelöltet fognak megválasztani. Ezért is mondhatjuk jó szívvel: Folytassa, elnök úr!

 

(Kép forrása itt.)