Kedves Öcsém,

Lali királyunk azt írja csehül állunk, hadba hív minket, mert jönnek állítólag a törökök. Pedig csak ő áll csehül. A csendes többség ellene van, ezt tudja és érzi, ezért találta ki ezt a gyűlöletkeltő török veszély dolgot.

Természetesen kötelességünk megvédeni országunkat, ki tagadná ezt? De a török nem veszélyes. Nem akar senkit sem megtéríteni, megszállni sem akar minket, legfeljebb átvonulna, hiszen a célja Bécs vagy még tovább a gazdag német városok.  A tehetősebb átvonulók még pénzt is itt hagynának a szállásért, élelemért.  


Nem a török, hanem az udvar központosító, népnyúzó politikája a veszélyes. Törököt mink itt északon nem láttunk, nem is fogunk, a király embereit azonban igen. Nagyobb az esélye annak, hogy fejünkre dől egy fa, minthogy Árva megyében török rabolna ki vagy zaklatná asszonyainkat, lányainkat. És hallunk az udvar dolgairól.

Az uralom fenntartása érdekében mozgásban kell tartani az udvari tábort, össze kell kötni az aktuális ellenséget a valódi, bár egyre kevésbé működő ellenzékkel, az udvartól független prédikátorokkal, minden kritikai hanggal. Ebből a szempontból a legjobb mumus az eltérő vallású, eltérő bőrszínű, szegény vándorló. Lehet vele félelmet kelteni, hadnak nevezni, a félelem pedig a leghatásosabb, de egyben a legveszélyesebb eszköz bárki politikai eszköztárában. Félelemkeltésből nincs hiány. Teleplakátolták a legkisebb falvakat is. Annyi megszállót ígértek már be a jagellónita fórumokon a különböző településekre, amennyi összesen nincs az Oszmán Birodalomban. Elveszik a földünket, kiirtják városainkat, veszélyeztetik az életformánkat, megerőszakolják a nőket, elrabolják a fiainkat janicsárnak. Hogy a Szerémség és a Temesköz elnéptelenedik, a Duna-Tisza közén futóhomok lesz? Ugyan kérem! Ki látott már futóhomokot itt?

Teljesen elszabadultak az indulatok. Tomori Pál már csatát vizionál, lövetne, vassal menne a bebocsátást kérők ellen.

Az udvart addig nem érdekli, hogy a legrosszabbat hozza ki az emberekből, hogy tovább mélyíti az árkokat, amíg az emberek jelentős része a „muzulmánokon” élheti ki az összes frusztrációját, ahelyett, hogy azon gondolkozna, hogy az udvar és érdekkörének különböző képviselői hogy és milyen formában szívják le az állandóan szapult pápa által biztosított forrásokat. A végletekig felkorbácsolt gyűlölet és a félelem azonban augusztus után is velünk marad, és valahová terelni kell az irányát majd akkor is.

Ne vonulj hadba, ne önts olajt az idegengyűlölet, muszlimellenesség tüzére. A mostani mozgósítás nem szól semmi másról, mint a király bázisépítéséről, az adófizetők pénzén akarja megszemlélni kikben bízhat, kik elég birkák, hogy elmennek a hívására . Nem tudom, nem akarom, nem fogom, nem vagyok hajlandó gyűlölni a törököket.

A felvonulás  nem kötelezi a törököket semmire, még csatázniuk sem kell. De a csata, amit nyilván elvesztenénk, következményei is sokfélék lehetne. Nem kell a legrosszabbra gondolni. Rémisztgetni.

Viszont a hadba vonulni, a katonákat kiállítani, több hónapig fizetni, etetni, a mi pénzünk bánja.

A cél egyértelmű: a kis taknyos Lali király tekintélyuralmi rendszerének további erősítése, a Jagellók évtizedekre történő bebetonozása, ehhez a következő választásokon újabb győzelem elérése. Hogy zavartalanul folytathassák az ősi jogaink lebontását, a nép nyúzást, a felháborító mértékű vagyongyűjtést, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás rovására, és hogy eltereljék a figyelmet az udvari korrupcióról.

A hadba vonulás a királynak és azoknak fontos, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői. Ezért szorgalmazzák a minél nagyobb arányú részvételt, és a csata sorsdöntő jelentőségét, ezért akarják, hogy legyen csata és azt megnyerjék. Ha csak azok vennének részt csatában, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői, akkor a számuk nem érné el nemes urak és bandériumaik 20 százalékát sem, a többi hadba vonuló olyan lesz, akiket sikerült megtéveszteniük. Akik viszont már rádöbbentek, hogy a csata a királynak, a Jagellóknak és baráti körének, a Jagelló-kormányzás haszonélvezőinek fontos, azok, ha tehetik, maradjanak otthon.

Ha pedig félnek ennek esetleges következményeitől, akkor induljanak el a csatába, de semmiképpen ne érjenek oda. Ehhez nem kell mást tenniük, mint eltévedni valahol, nem találni a folyón a gázlót vagy lebetegedni. Mondjanak titokban NEMET Lajos király uralmára, és IGENT a békére és a népek közti kapcsolatokból eredő jólétre, és apáink szerezte kiváltságainkra. Azokra sokkalta nagyobb veszélyt jelent Lajos király, mint a török, aki nem is tud róluk, így fel sem akarhatja számolni azokat.

1505-ben Rákoson egyszer adtam egy biankó csekket a Jagellóknek, és nagyon megbántam. Nem teszem meg még egyszer.

Ha a török valóban olyan erős és veszélyes volna, ahogyan a király és talpnyalói híresztelik, akkor tökéletesen kretén dolog hadba szállni ellenük, csak javainkat és életünket veszíthetjük, de nem tudjuk akaratunkat rájuk kényszeríteni.

És mit fog mondani Lajos király vagy valamelyik nyalonca augusztus végén, a teljesen felesleges és kikényszerített csata után? Ők sem tudják vagy titkolják a választ. Ha győznek, új ellenséget keresnek és folytatják a jagellonita korrupciót. Ha vesztenek, és ez a csata lesz a Jagelló uralom Muhi csatája, amivel elkezdődik uralmuk vége. A muzulmán had pedig keresztül vonulhat az országon, de sokkalta nagyobb áron, mintha kiegyeznénk velük és átengednénk őket.

A török helyett harcoljunk inkább ugyanevvel a lelkesedéssel az udvar korrupció ellen. Mindannyian hallottuk mennyi pénzt – a mi pénzünket – pazarol el a király mulatságokra, szeretőkre, szolgálati lovakra, vadászatokra, miközben a nép éhezik. Építsünk egy sokkal boldogabb, nem gyűlöletre épülő hazát, költsük a közös pénzünket kórházakra és oktatásra és ne oligarchákra és rokonokra.