Sokáig ez volt a magyar film rákfenéje, hogy a felkent alkotók különböző támogatásokon keresztül úgynevezett „alkotói filmeket” készítettek, amelyek a művészet csúcsaként voltak értelmezve, miközben a lenézett, kissé lábszagú „közönségfilmek” meg mentek a plebs elé, a moziba. Ez a párosítás mostanra körülbelül érvényét vesztette, a filmgyártás mintha inkább a közönségre koncentrálna.

Az elmúlt hétvégén bemutatkozott vígjáték, a Valami Amerika 3 is egy ilyen film – szó szerint közönségfilm. A nyitó hétvégén a legtöbb nézőt hozta be az elmúlt 21 évben. Magam nem vagyok sem esztéta, sem filmkritikus, így csak annyit tudok elmondani a filmről: nem akar több lenni, mint ami, és szórakoztató volt.


Ehhez a képest a haladó értelmiség részéről nemhogy epébe mártott tollal írtak a filmről, de lényegében alien-savat köptek a kritikákban. Nőgyűlöletről, meleggyűlöletről írtak, arról, hogy a magyar néző a tuskó poénokat szereti, ezek a poénok 20 éve is kínosak voltak, de a magyar nézőknek ki kellene kérni maguknak a filmet. Következzen néhány idézet is:  

„A Valami Amerika tök profi film, amin a proliskodás meg a gyökérség szerelmesei jól el fognak szórakozni.”

„Szégyen, hogy 2018-ban még mindig készül olyan film, amelyről süt, hogy az alkotóit úgy kerülte el a huszonegyedik század, sőt a huszadik század második felének is minden emberi jogi vívmánya, mintha azóta téli álmot aludtak volna.”

„Van, amiben lassan múlik el a sötét középkor.”

És végül: „Jó ízlésű, normális ember természetesen nem tudna elmosolyodni sem ilyesmiken!” – itt egy pillanatra az volt a gyanúm, hogy aki írta ezt a kritikát, tulajdonképpen nagyon is jókat nevetett a film alatt.

A haladó értelmiség annyira görcsösen és hisztisen kapaszkodik a legújabb, legtrendibb szómágiához, hogy nem veszik észre: ez nem Ámerika (bár a jelen állás szerint még ez sem passzol teljesen). Úgyhogy inkább mondjuk egyszerűen: fordítva ülnek a moziban. A lenézett magyar néző ugyanis a kedves fogyasztó, akinek az átnevelése helyett talán inkább meg kellene találni a témát, a mondanivalót, amire beül. Ha meg nem azokra ül be, amit a Haladás felkent papjai ajnároznak, akkor lehet, hogy vagy nem vevő a témára, vagy a haladárok ügyetlenek, de nagyon.

Nem tudom, belegondoltak-e, hogy a tuskó magyar néző egyúttal választópolgár is. Valamiért ugyanis nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a Valami Amerika 3 fogadtatása a haladó értelmiség részéről egybevág azzal a politikai sikertelenséggel, amivel ezt a mi Magyar Ugarunkat próbálják kezelni.

Hiszen a szocializmus építése Rákosi elvtársnak se nagyon ment ezzel a kilencmillió fasisztával, később pedig az SZDSZ, mint párt is megszűnt. Az élcsapat sose volt képes választást nyerni, a felvilágosítást mindig – verbális vagy fizikai – erőszak kísérte.

 

(Kép forrása itt.)