Meg túlságosan is nagy oroszbarátság is van a rémképekben, az ugye egyenlő azzal, mintha a Szovjetunió csatlósa lennénk megint. A Keleti Nyitás is kicsit azért büdösen despotizmus szagú dolog, hiába a Nyugat szövetségese néhány arab állam, azoknak tavasz kell, a törököknek is, kivéve ha lelőnek egy-két komcsi vadászgépet. Kína is gyanús, Kínával a szabad piac nevében nem ér üzletelni.


(Kína és a kelet-közép-európai országok állami vezetőinek csúcstalálkozója.)

Na és az itthoni viszonyok! Azok ám az elmaradott, rendszerváltatlan, szocializmust visszahozó dolgok! A csütörtöki nap idézetében meg is mondták: "Ha nem tudtuk volna, most láthatjuk: ez az ország még mindig kommunista trágyadomb.". Szar hely ez a Magyarország. Kommunista eléggé. Igen, hiszen akasztanak, van sűrített marxizmus Kádár-kolbi formájában, azzal ütik a fradistákat, csak vénaszkennernek álcázzák. Ja, bocsánat, hiszen a focihuligánokat lehet ütni, azok fasiszták (kivéve a kijeviek néha). De máskülönben sör nincs, csak jövő héten hozzák, az ásványvíz elfogyott, a barackszörp meg langyos. A plázákban hiába tobzódik a nép. Az állambiztonság karriereket tör derékba, politikai foglyok a börtönökben, az Ifiparkban Rajnák elvtárs pofozkodik és ugyebár vörös zászló leng, lengeti a szél, mert az ugyanolyan, mint a trikolór.

Máskor meg arról olvashattunk utalást, hogy a Zorbán az összehasonlítható a Kádár. Igen, hiszen mind a ketten politikai gyilkosságokban vettek részt, emberek százait végeztették ki, sortüzeket lövettek, szétverték a vidéki mikroközösségeket, működésképtelen iparágakat hoztak létre meg minden. A Kádár is szabad választásokon szerzett kétharmadot folyton, ugyebár, meg a nemzetállami függetlenségért küzdött.

Azután meg az ember arra gondol, hogy politizálni lehet és kell is, de a rémkép az egy hülyeség.