A funkció nyilvánvaló.

Takarni kell a lényeget.

A gyarmatosítás miatti kései bosszú ezen fedősztorik közé tartozik. Kábé olyan ez, mintha az egyébként számos ok miatt kritizálható múlt századi magyar politikusok nyakába varrnánk a mohácsi vészt.

Nem.

Kolumbusz nem felelős az elmúlt ötszázvalahány évért, Tomori se Trianonért.

Lássunk már át a szitán.


Jól szervezett, tudatosan szított manipuláció söpör végig a világon, nehogy már a lényegről beszéljünk. A több mint hét milliárd fős emberiségen belül kábé egymilliárd háromszáz millió fehér ember él, ez alaptény ugyan, de – hangsúlyozom – nem ez a lényeg. (Nehogy a PC- felelősök kapásból rasszizmussal vádoljanak.) A világ hatalmi-gazdasági struktúrája nem fekete-fehér (színes-nem színes) alapon szerveződik, a globalizáció bonyolultabb erőtereket hozott létre ennél. A világ urai nem esküsznek össze, csupán egyeztetnek..., ez így, ugye, korrekt?

Mert ha nem egyeztetnének, ugyan kinek jutott volna eszébe Mr. Churchillt festékkel megtisztelni Budapesten? Most azt kell nyomatni, hogy mindenki rasszista, aki egyszerűen csak józan paraszti ésszel szemléli a fennálló hatalmi struktúrákat. Aki firtatni meri, vajon mitől is jobb a felülről irányított nyitott társadalom, mint a népek, nemzetek – nyitott és demokratikus – együttműködése? S halkan megkérdi azt is: akkor mi most a búrokért büntetjük Churchillt a huszonegyedik században Budapesten?!

Persze a manipuláció tényleg egyetemes: a parancsokat engedelmesen, sőt lelkesen végre kell hajtani.

Pedig a "forradalmároknak" ma inkább (neveket ne mondjunk) a mai hölgyeket, urakat kellene leönteniük.

Akár színesek, akár fehérek. 

 

(Kép forrása: itt.)