A Tavares- és Sargentini-jelentésekre hivatkozó szöveg hűen visszhangozza Donald Tusk vírusirtós beszédét. A szerzők már a levél címében is leszögezik, hogy „Magyarország megmérgezi az európai eszményeket”, majd a bevezető részben kifejtik: Európa két vírussal küzd egyszerre, a COVID-19-el és Magyarországgal. Ahogy Máthé Áron történész rámutatott, Tusk beszéde semmiben sem különbözik a 20. század totális diktatúráinak nyelvezetétől, amikor egyes társadalmi osztályokat vagy népcsoportokat kollektívan bélyegeztek meg. A mostani lista is ebben a szellemben fogant, amin nincs mit csodálkozni, főleg, ha elolvassuk az aláírók névsorát. Nézzünk meg közülük párat, a teljesség igénye nélkül, de a reprezentativitás elvét tiszteletben tartva.

Először is, lássuk a négy kezdeményezőt!

„Lazslo Andort”, akinek a nevét a Kunhalmi Ágnes-féle nagy helyesírási szabályzatból másolhatták át a petíció szövegezői, mi magyarok leginkább Andor Lászlóként ismerjük. Legutoljára 2018-ban hallhattunk felőle, amikor Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt tanácsadói csapatát vezette. Korábban pedig Gyurcsányék előretolt ékje volt az Európai Bizottságban. 

Guy “Verhofstdat”, pontosabban Verhofstadt (a nemzetek közti egyenlőség jegyében az ő nevét sem sikerült hibátlanul leírni) biztosan nem a legnépszerűbb, de valószínűleg a legismertebb belga politikus hazánkban. Az elmúlt években rendkívül kellemetlen korrupciós ügyek kerültek nyilvánosságra a liberális képviselővel kapcsolatban, többek között az, hogy 2010 és 2016 között egy offshore céget is működtető cégcsoport, az Exmar-csoport igazgatóságának volt a tagja, amiért évi 60 ezer eurót (nagyjából 20 millió forintot) kapott. Mindez szemmel láthatóan nem tántorította el attól a jó pár éve felvett mániájától, hogy minden adandó alkalmat megragadjon Magyarország becsmérlésére – ez a levél még egészen visszafogott ahhoz a stílushoz képest, amit megszokhattunk tőle.


A harmadik kezdeményező a CIVICO Európa társelnöke, a francia Guillaume Klossa. Az ő magyargyűlölete sem új keletű, már 2012-ben is a 7-es cikkely bevetése, és Magyarország elítélése mellett kardoskodott. Az Alaptörvényt kritizálva kifejtette: a magyar miniszterelnök „Übü király, Európa szívében”.

A szervezet másik társelnöke, Francesca Ratti a negyedik kezdeményező. Az olasz politikusnő Martin Schulz idejében az Európai Parlament főtitkár-helyetteseként dolgozott. Schulz, akinek legmagasabb iskolai végzettsége nem éri el az érettségi szintjét, EP-elnökként jeleskedett hazánk rágalmazásában. Schulz egyébként Európa legsötétebb időszakát idéző ultimátumot küldött Magyarországnak 2017-ben, amikor kijelentette: 2025-re meg kell teremteni az Európai Egyesült Államokat, azoknak az országoknak pedig, amik ezt nem akarják, ki kell lépniük.

De szemezgessünk kicsit az aláírók között is!

A sort a VoxEuropa főszerkesztője, Gian-Paolo Accardo kezdi. Ha kíváncsiságból rákattintunk az olasz sajtótermék honlapjára, akkor rögtön egy, a magyar miniszterelnököt náci karlendítéssel ábrázoló karikatúrába ütközünk. Ez pedig, mint tudjuk, az igazi függetlenobjektív, európéer sajtótermékek legfőbb ismertetőjegye!

Őt a szintén olasz Brando Benifei követi, aki a szocialista EP-frakció tagjaként szerepel Soros megbízható szövetségeseinek listáján. Kevéssé meglepő módon pártolja az illegális migrációt, és ha teheti, elítéli Magyarországot. Ugyanezt a sémát követi számos további aláíró, többek között a Zöldekhez tartozó belga Saskia Bricmont, aki szívvel-lélekkel támogatja Magyarország és Lengyelország 7-es cikkely szerinti megbüntetését.

Több svéd származású politikus is aláírta a levelet, többek között egy bizonyos Carl Bildt, akinek négyéves miniszterelnöki regnálása idején kb. 10 százalékkal esett vissza az egy főre jutó jövedelem Svédországban.

Aztán ott van Rui Tavares, kommunista nézeteket valló ex-képviselő – aki még 2018-ban is arról értekezett, hogy Magyarország „újabb lépést tesz a fasizmus felé” –, és Jean-Claude Juncker, aki már egy héttel ezelőtt leszögezte, hogy Brüsszelnek sokkal szigorúbban kellene reagálnia a magyar koronavírus-törvényre.

És végül, de nem utolsó sorban, lássuk a magyar aláírókat! Először is, Bozóki András, a Gyurcsány-kormány minisztere, majd “Gabor Horvat” (egyébként néma „h”-val írja a vezetéknevét: Horváth) a Népszava volt főszerkesztője, aki aláírásával a függetlenobjektív sajtómunkások táborát erősíti. Az utolsó magyar aláíró a sorosista K-Monitor társalapítója és ügyvezetője, Léderer Sándor, aki 2002-ben 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután ledöntötte a Regnum Marianum helyén álló keresztet.

Andor László, Rui Tavares, Jean-Claude Juncker és Horváth Gábor. Egy pillanatra hunyjuk be a szemünket, és idézzünk fel három sikeres dolgot, ami az ő nevükhöz kötődik.

Könnyítek a feladaton: nem fejenként, hanem összesen.

Na, ugye, nem könnyű. Már csak egy kérdés maradt: mikor unják meg végre ezek a bukott arcok, hogy a sikereseket zsűrizzék?