A minap jelent meg a hír a The Sunday Timesban, hogy a brit kormány a következő hónaptól 25 százalékos különadót vet ki azokra a multinacionális vállalatokra, amelyekről bebizonyosodik, hogy profitjukat tisztességtelen módon viszik ki Nagy-Britanniából, így magas forgalmuk mellett elenyésző társasági adót fizetnek be. Magyarországon 2010 óta érvényben van a multiadó, amelynek célja – hasonlóan a brit tervekhez –, hogy megakadályozza a multikat abban, hogy évente százmilliárdokat vonjanak ki a magyar adófizetés alól.

Az utóbbi időben mintha egy irányban mozogna a mainstream jobboldali gondolkodás: a brit és a magyar kormányfő társadalom- és gazdaságpolitikája közötti párhuzamok magukért beszélnek.


A multiadó mellett közös pont a teljes foglalkoztatottság, mint gazdaságpolitikai célkitűzés. A magyar miniszterelnök 20 éve következetesen kiáll a teljes foglalkoztatottság mellett. Az első Orbán-kormány közel került ehhez: 2001-re a munkanélküliségi ráta mindössze 5 százalék volt, amit a közgazdászok „természetes munkanélküliségi rátának” szoktak nevezni, utalva arra, hogy a munkanélküliségnek egy minimális szintje a piacgazdaság velejárója. Orbán Viktor 2010-ben ismét célként tűzte ki a teljes foglalkoztatottságot, „1 millió új munkahely” névre keresztelve azt. Ennek teljesítésében időarányosan jól haladunk: 5 év alatt 410 000 fővel dolgoznak többen, a munkanélküliségi ráta ma 7 százalékon áll.

A brit kormányfő idén januárban, a Konzervatív Párt gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit ismertetve elkötelezte kormányát a teljes foglalkoztatottság célja mellett.

(Kép forrása: Facebook/Orbán Viktor) 

A harmadik közös elem a keményen dolgozó emberek támogatása. A magyar miniszterelnök évértékelő beszédében a következő 3,5 év fő céljaként a keményen dolgozó emberek felemelésének programját nevezte meg. A brit miniszterelnök évek óta használja a „hardworking people” kifejezést, a brit adó- és bérpolitika, az infláció csökkenése és a munkahelyteremtés kapcsán.

A negyedik hasonlóság a bevándorlás problematikájának tematizálása. David Cameron retorikájának évek óta az egyik leghangsúlyosabb eleme a nagy-britanniai bevándorlás megfékezése. A brit kormányfő uniós alapszerződések és alapelvek (a munkaerő szabad áramlása) módosítását követeli, hogy kormánya szigorúbban szabályozhassa a megélhetési bevándorlók ügyét (a gazdasági bevándorlók számának maximalizálása, munkanélküli segély elvonása, szociális juttatások korlátozása). Ellenkező esetben a britek akár az Unióból is kiléphetnek.

A magyar miniszterelnök már jóval a januári terrortámadás előtt felhívta a figyelmet a bevándorlás veszélyeire. Orbán Viktor kijelentette: Magyarország nem lesz a megélhetési bevándorlás következő célországa.

Konklúzió? Talán csak annyi, hogy az a kormányzati politika, amit a magyar értelmiség egy része állandóan provinciálisnak és lábszagúnak bélyegez, egyáltalán nem az. Sőt, sok tekintetben az európai fősodor. Sőt, progresszív.