Hogyan toljuk le a békát egy másik ember torkán? Csak az eleje nehéz! Ha ugyanis sikerül a szájába tenni, utána már valahogy letuszkoljuk a torkán. Így működik ez a baloldal szerint álprobléma kötelező betelepítési kvótával is. Amit a mainstream média nem ért el a migránstömeg 25-33 százalékát kitevő nők és gyerekek képeivel, vagy Berlin és Brüsszel a V4-országoknak egyébként járó, és általuk is finanszírozott uniós támogatások megvonásával való fenyegetőzéssel, azt most egy bírósági ítélettől várják.

Az előző bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker annyira azért nem volt isiászos, hogy ne indítson kötelezettségszegési eljárást a kötelező betelepítési kvótát ellenző három visegrádi ország ellen. Emlékezzünk: Az euró “megmentésével” nem sikerült az európai integrációt Európai Egyesült Államokká mélyíteni, ezért más megoldást kellett keresni. Ezért kapaszkodtak a migrációba. Ebben látták a csodaszert a vén kontinens elöregedésére és az akkori munkaerőhiányra. Angela Merkel egyszemélyi döntéssel nyitotta meg a német határt “minden szír” előtt, és mint tudjuk, onnantól a legtöbb migráns kiskorúnak és/vagy szírnek vallotta magát, hogy álmai földjére, Germany-ba juthasson.

Még több új "európai"?


Berlin és Brüsszel a migrációt európai problémának állította és állítja be, hogy arra európai szintű megoldást találjanak. Erre szolgál a brüsszeli migrációs menetrend is, amely a tagállamoktól átvenné a külső határok őrzését menedzselését, a menedékkérelmek elbírálását, a migránsok kvóta szerinti szétosztását, majd — az oktatásra, szakképzésre, lakhatásra, szociális ellátásra, stb. kiterjedő — integrációját.

A migráció, mint ahogyan az északi tagországok gazdaságai számára létfontosságú házi piac EU zsarolás helyett win-win-ajánlatokkal való egyben tartása valójában egy német probléma. Ameddig a nagy jóléti vonzó mágnest le nem kapcsolják, addig az összes migráns Németországba kar menni. A humanitárius imperatívuszba és homályos “európai értékekre” való hivatkozásba csomagolt nyers gazdasági érdek imperializmusa mögül felsejlik az önzés, amiből egyre kevesebb ország és európai profitál. A járvány kapcsán az olaszoktól, franciáktól és spanyoloktól lehet erről sokat hallani. 

Mi következik? A Bizottság feltehetően nem fog egy újabb eljárást indítani a három elmarasztalt ország megbüntetésére. Húsvét után azonban Ursula von der Leyen beterjeszt egy új migrációs  tervet, amely a fenti brüsszeli logikára épül. A luxemburgi ítéletet arra használják fel, hogy i) európai szintű, és ii) az új hétéves költségvetésben akár már szankciókkal fenyegetett megoldást találjanak a migrációra.

Teszik ezt annak ellenére, hogy a kontinensek közötti migráció jogi keretét biztosító, 2018 végén elfogadott ENSZ Migrációs és Menekültügyi Csomagot számos ország, köztünk hazánk is elutasította. A magyar emberek egy nemzeti konzultáción és egy népszavazáson is világosan elmondták véleményüket, amit az Országgyűlés az Alaptörvénybe foglalt.

Ezt a népakaratot a senki által meg nem választott brüsszeli eurokraták nem írhatják felül. Amikor a járvány után a tagállamok újratárgyalják az EU feladatait, ezt a túlterjeszkedő perlési politizálást és lopakodó föderalizációt le kell állítani, az uniós bíróság hatáskörét pedig vissza kell szorítani a közösségi politikákra. Ahogyan azt az alapító atyák gondolták.

 

(Kép forrása: itt.)