Januárban Rutte migránsellenes hirdetést tett közzé a holland napilapokban: Azoknak az embereknek, akik „nem hajlandóak alkalmazkodni, és bírálják az értékeinket”, „normálisan kell viselkedniük, vagy el kell menniük” – fogalmazott a miniszterelnök. A sorok akár Wilderstől is származhatnának. Az utóbbi időben pedig Rutte tőle szokatlan vehemenciával esett neki az Európában kampányoló török kormánynak.

2016 februárjában Rutte még széles mosollyal köszöntötte a török miniszterelnököt Hollandiában.


A múlt héten az európai sajtó az elmérgesedett európai-török viszonytól volt hangos. Diplomáciai konfliktus, nyilatkozatháborúk, erőszakba torkolló tüntetések – mindez néhány nap leforgása alatt. A feszültség hátterében az áprilisi törökországi referendum áll, pontosabban az, hogy a török kormány az Európában élő törökök körében is kampányol.  

Az Európai Unióban a becslések szerint 5-7 millió török származású bevándorló él. Németországban, Hollandiában, Dániában, Ausztriában és Bulgáriában ők alkotják a legnagyobb etnikai kisebbséget. Németországban nagyságrendileg 3 millió török él (és közel 1,5 millióan török állampolgárok is). Hollandiában 1 millió, Ausztriában pedig több mint 350 ezer török szármázú bevándorló tartózkodik életvitelszerűen.

A törökök jelenléte Európában nem új dolog. Ami újdonságként hat, és amivel az európai elit szemmel láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni, az a török kormány viselkedése. Az európai kampánykörúttal Ankara nem tesz mást, mint politikai irányítást gyakorol saját állampolgárai felett – az más kérdés, hogy azok éppen Németországban vagy Hollandiában élnek. A törökök azt teszik, amire minden épeszű nép törekszik: terjeszkednek.

Talán éppen ezért áll értetlenül a helyzet előtt az európai elit – nem járatosak a birodalomépítés eszköztárában. Hollandiában nem engedték leszállni a török külügyminiszter repülőgépét, és a határon visszafordították a török családügyi miniszter konvoját. A holland fellépés ugyan valójában nem több Mark Rutte kampányfogásánál, de más európai országokban is konfliktushoz vezetett a török kezdeményezés. Németországban például a helyi hatóságok több városban megakadályozták a török miniszterek kampányrendezvényeit. Az osztrák kormány előre jelezte, hogy nem kérnek a török kampányrendezvényekből. Az európai elit most döbbent rá, hogy az Unió területén élő több milliós népesség felett valójában egy másik kontinensről gyakorolják a politikai irányítást. Akár engedélyezik a kampányrendezvényeket, akár nem.

Az Unió és Törökország közti viszony kiéleződése nem jó hír az európaiak számára. A kialakult helyzet azonban rávilágít arra a hamis biztonságérzetet keltő illúzióra, amibe az európai elit hosszú évek óta ringatja magát: hogy a bevándorlás humanitárius kérdés, semmi más. A mostani konfliktus is azt bizonyítja, hogy a tömeges migrációnak természeténél fogva politikai, hatalmi következményei vannak. Az, hogy kik laknak egy országban, egyáltalán nem mellékes kérdés.

A tét végső soron nem más, mint a szuverenitás.

 

(Kép forrása itt.)