(Bajnai Gordon és Mesterházy Attila a 2013-as Szárszói találkozón.)

A 2009-es első miniszterelnök-casting és a 2014-es Összefogás “sikerén” felbuzdulva a balliberális pártok és politikusok megfogadták, hogy 2018-ra készülve minden másképpen lesz. Hát nem lett. A továbbra is eltérő érdekek miatt ugyanazt a bénázást látjuk, mint 3 éve.


Most nem a miniszterelnök-jelölt kiválasztásával akarták kezdeni a tárgyalásokat, azaz nem a gombhoz keresnék a kabátot. Való igaz, hogy már hónapok óta zajlanak háttértárgyalások, ám a sajtó nem azok átütő sikerétől hangos. A közvéleményt egyébként is a listavezető személye érdekli jobban, ennek van hírértéke, ez minden mást felülír. Ezért foglalkozunk most mi is ezzel.

A “demokratikus” erők lehető legszélesebb összefogását akarták. De akkor miért vétózta meg Gyurcsány Ferenc DK-ja 3 kisebb párt részvételét? Talán, mert a törpepártok helyett nemsokára érkezik a Jobbik, amely ugyanúgy nem szavazta meg az Alaptörvény módosítását, és pl. az MSZP-hez hasonlóan, szintén passzívan támogatja a januári szentendrei önkormányzati választás “civil” jelöltjét?

Most aztán tényleg nem tervezőasztalnál akarják az “Összefogást” kitalálni, mint Bajnai Gordon pártjánál, ahol az Együtt képviselte volna a globalizáció nyerteseit, a Szolidaritás a veszteseket, míg a Milla hozta volna a fiatalokat és Facebook-usereket. Most minden más! Vagy mégsem? Jobb híján megint a tervezőasztalnál szervezik a balliberális pártok egymilliós, és a Jobbik 500-800 ezres táborának fúzióját, mert másként nem jön ki a matek.

Most széles körben támogatott listavezetőt akartak, aki “szerethető”. Bajnai Gordont leginkább a “tőkepiacok” és a londoni elemzők támogatták, Andor László telefonszámát pedig Berlinben és Brüsszelben ismerik jól.

Egyébként is amerikai és francia minták szerinti előválasztáson akarták kiválasztani a listavezetőt, hogy az szélesebb ismertséget és legitimációt kapjon. Ezzel akarták elkerülni, hogy újra a fővárosi liberális értelmiség diktáljon, a “farok csóválja a kutyát”, mint az MSZP-SZDSZ koalíciók idején. Ez szép elgondolás, de ott van még a Népszabadság munkáslevelezői a Klubrádió betelefonálói által visszatapsolt Szárszói találkozó és az elnyűhetetlen Bitó-szalon véleményformáló ereje, amely az önjelölt szocialista politikusok helyére jobbnál-jobb “szakértőket” választ.

2014-ben a listavezető körüli vita elvitte az időt, ezért most az előválasztási folyamat végén akarnak a miniszterelnök-jelölt személyéről dönteni. Pedig a tankönyv szerint így nem a listavezetőnek lesz csapata, hanem az őt támogató pártoknak lesz egy miniszterelnöke. Ez már Medgyessy Péternél is jól bejött. Választást talán lehet így nyerni, de kormányozni és saját elvtársainak politikai golyóálló mellény nélkül hátat fordítani biztosan nem.

Most nem füstös hátsó szobákban akartak döntésre jutni, hanem átlátható módon. Ebből mindeddig csupán a káosz látható, és az, hogy 2013/14-hez képest vajmi kevés változott: Az MSZP annyi mandátumot szeretne, mint a DK és a liberális törpepártok együttesen. A DK annyi mandátumot szeretne, mint az MSZP, hogy egy végre szemmagasságba kerülhessen korábbi anyapártjával és 2022-re túlnőhessen rajta. A liberális törpepártok pedig az általuk egy kutyának tekintett MSZP-DK-hoz képest szeretnének azonos számú mandátumot. Ezt a három kívánságot még Dévényi Tibi bácsi, vagy a Kindertojás sem tudja teljesíteni, nemhogy azok a bukott pártok és politikusok, akik láthatóan még a saját korábbi hibáikból sem tanultak.