Birodalmi észjárások
Hiába összetettebbek ennél a háború okai, ez most mellékes. Ilyenkor mindig a gyengébb a szimpatikusabb. Véletlen volna, hogy Putyin rigorózusan kerüli a „háború” kifejezést? Ellenkezőleg, roppant racionális. Hiszen érvei nem látszanak már a lőporfüsttől, miközben állítólag éppen most érvényesíti őket.
Talleyrand annak idején hiába mondta, hogy a szuronyok hegyén nem lehet ülni, Napóleon megpróbálta. Sokan ma is azt hiszik, hogy lehet. Putyin, aki katonailag nyilván megnyeri a testvérháborút, szintén ezt hiszi. „Különleges katonai műveletének” torkolattüzei eközben éles fénycsóvát vetnek a mai birodalmak észjárására – de nemcsak az oroszokéra, az amerikaira is.
A lényeget illetően Putyin valószínűleg jól kalkulál: nem lesz világháború. Az USA immár a NATO hangján is világossá tette: Ukrajna miatt neki nem éri meg. Kijev várható ostroma előtt Zelenszkijék így telibe kapták: a háború, velük történik bár, mégse róluk szól. Kukacok csupán a birodalmak geopolitikai horgán, sokáig rángatózhatnak rajta, és egyre elkeseredettebben. Néhai Zbigniew Brzezinski erről fennköltebben úgy fogalmazott, hogy Ukrajna fontossága földrajzi helyzetében és belső gyengeségében rejlik, ami kiszolgáltatja őt a világjátszma főszereplőinek. Világos beszéd. Azt pedig maguktól is tudhatják Zelenszkijék, hogy a világ reprezentatív sóhivatalától minderre csak ejnye-bejnyékre telik, az ENSZ szavának semmi súlya sincsen a világkuplerájban.
A szankciók, amiket Moszkva ellen a Nyugat oly büszke elszántsággal eszközöl, nem állítják meg Putyint. Az amerikai atomenergia-ipar képviselői máris lobbiznak Washingtonban, rájuk ne vonatkozzék a tiltás, cégeik továbbra is vehessenek orosz urániumot, nehogy egekbe szökjenek az amerikai energiaárak. Ennyit a szankciók „lékmentességről”, meg a nyugati értékekről… Továbbá a globális gazdaságban amúgy sem léteznek zéró összegű szankciók, az összefonódások miatt mindenki veszít valamit. Európa – ellentétben az USA-val – nem is keveset.
Egy birodalmár semmitől se fél jobban, mint attól, hogy gyengének tekintik. Nem engedheti meg magának, hogy ne látsszon félelmetesnek, imázsa különben megrendül. Amíg a szuronyoké a főszerep, Putyin nyomulni fog Ukrajnában, de csak ott, mert világháborút ő sem akar. Csattogtathatja a fogát, de ettől még nem szükségképpen szuicid alkat.
Ukrajna semlegességének kölcsönös nagyhatalmi garantálásával ezt a háborút gyorsan meg lehetne szüntetni, csakhogy az USA stratégái ebben aligha érdekeltek. Ők éppenséggel az „orosz Gonosz”, „az új Szovjetunió” minél hathatósabb demonstrálásával nyernek sokat, és íme, Putyin most keményen rá is harapott a horogra, már ő is azon rángatózik. Belefogott egy testvérgyilkos háborúba, amelyben Kelet-Európa – és egész Európa… – minden nyomorúsága tükröződik.
Előbb-utóbb megnyeri a háborút, de aztán hogyan konszolidál? Hol az az ukrán politikus, aki neki is éppúgy megfelel, mint az USA-nak? És azért az ukránok számára az önrendelkezés illúzióját is illene meghagyniuk. S mit tesz majd a nép? Örül, hogy megint békésen gyűjtheti a hrivnyát, avagy némelyikük partizánnak áll, hogy elkeseredésében felrobbantson, horribile dictu, mondjuk egy atomerőművet?
Szóval erőből jeles, előrelátásból elégtelen – a birodalmi észjárásoknak mindig ez a lényegük. A birodalmárok nem olvasnak Petőfit, aki tudta, hogy „Habár fölűl a gálya,/S alúl a víznek árja,/ Azért a víz az úr!”
Legalábbis a lírában.
A valóságban azonban a szomszédságunkban Európa kontójára a tűzzel játszanak. A józan magyarok elemi érdeke, hogy háborúpárti dilettánsaikat a lehető legtávolabbra tartsák a kormányrúdtól.
(Kép: Shutterstock/Ivan Marc)