Bevándorlás: Magyarország az Unió fekete báránya?

Európai körkép a bevándorlási szabályok változásáról.

Olvasom a véleményeket a bevándorlás vitában. Állítólag Európa fekete bárányai vagyunk és idegengyűlölők.

Fontos leszögezni, hogy továbbra sem zárt az Európai Unió és így Magyarország sem a humanitárius katasztrófa elől menekülőkkel szemben, sem azokkal a migránsokkal szemben, akik legálisan munkát szeretnének vállalni a területén.

Magyarországnak sem a politikai menekültek és a gazdasági bevándorlók (például az albán pék, a török gyrosos vagy az erdélyi kőműves) okoznak problémát. A baj a migráció harmadik fajtájával van, a megélhetési bevándorlással. Nem kevesen ülnek úgy hajóra Afrikában, hogy bár helyzetük hazájukban siralmas, valójában nem számítanak politikai menekültnek. Európába érve pedig túlélési stratégiájuk legfontosabb pillére a politikai menekülteknek járó juttatások igénybevétele.


Ami kihívást ezek az afrikai menekültek jelentenek az olaszoknak és Nyugat-Európának, azt jelentik nekünk a koszovóiak. Míg az Unióba legnagyobb arányban – érthető okokból – szírek érkeznek, a hazánkban menedékjogot kérők közel fele koszovói. Lulcim Peci, egy koszovói think tank munkatársa az Economist-nak nyilatkozva arra hívja fel a figyelmet, hogy leegyszerűsítő azt mondani, hogy a koszovóiak mind az iszonytató szegénység elől menekülnek. Valójában nem is a legszegényebbek kelnek útra és nem is mindannyian munkanélküliek; találunk közöttük taxisofőröket, autószerelőket, takarítókat és bolti eladókat. Peci hozzáteszi, hogy a szerb-magyar határ februári megerősítéséig rengetegen használták ki annak viszonylagos átjárhatóságát az EU északi területei felé jutás érdekében. Shpend Ahmeti pristinai polgármester 40 ezerre teszi azok számát, akik ilyen módon kívántak északra jutni. Kiemeli, hogy azok, akik elértek a választott célországba, azonnal menekült státuszért folyamodtak, annak ellenére, hogy koszovóiként erre nem jogosultak.

Erre a jelenségre, a menekültekre vonatkozó viszonylag nagyvonalú juttatásokkal való visszaélésre próbálnak az uniós országok – köztük mi is – a bevándorlási szabályok szigorításával reagálni. A teljesség igénye nélkül, nézzük ki, hogyan.

Olaszországban a Bossi-Fini bevándorlási törvénnyel léptek fel az illegális bevándorlással szemben, pénzbüntetéssel és szabadságvesztéssel büntetve azt, egyben előírva a bevándorlók számára munkaviszony előzetes létesítését.

(Kép forrása: The Telegraph)

A Dániába érkező bevándorlóknak, menekülteknek minimum heti 10 órát kellene dolgoznia a jövőben közmunkában, hogy előteremtsék saját ellátásuk fedezetét.

A britek is szigorítanának a kampányígéreteket alapul véve, de egyelőre messze nincsen szó arról, hogy hazaküldenék a magyar vagy más kelet-európai munkavállalókat. Az újraválasztott David Cameron szerint túl sokan voltak azok a bevándorlók, akiket semmi nem ösztönzött munkavállalásra, mert segélyekből élve magasabb jövedelemre tehettek szert, mint odahaza. Cameron ezért az EU legkeményebb rendszerét akarja megalkotni, mely visszaszorítja a szabad munkaerőmozgással való visszaéléseket. A tervek szerint az EU-ból érkező bevándorlóknak rendelkezniük kellene állásajánlattal, mielőtt odamennek. Továbbá ha egy EU-ból érkező álláskereső nem talál munkát hat hónapon belül, el kell majd hagynia az országot. Lényeges változtatás lenne az is, hogy a szociális ellátórendszer előnyeihez és lakhatási támogatáshoz is csak akkor juthatnának a gazdasági bevándorlók a jövőben, ha már legalább négy éve ott élnek.

Miért fontosak ezek a példák? Láthatjuk, hogy a józan ész diktálja a szigorító javaslatokat, nem idegengyűlöletből és a humanitárius katasztrófák iránti érzéketlenségből fakadnak. Vita van, vitának lennie kell, de mindennemű hisztériakeltés a bevándorlási szabályok szigorításával kapcsolatban a politikai szélsőségesség megnyilvánulása. Akinek nem inge, ne vegye magára.