Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Beszélgetés egy francia gaullistával

Orbán Viktor többször említette példaképként a XX. századi Franciaország alapítójaként számon tartott Charles de Gaulle-t. Egy francia gaullistával folytatott beszélgetésből kiderült, ha de Gaulle élne, valóban vállon veregetné a magyar miniszterelnököt.

Charles de Gaulle-t azért tartják a modernkori Franciaország legnagyobb politikai személyiségének, mert a rövidtávú haszonszerzés és a pusztán pártpolitika helyett távlatokban gondolkozott. Franciaországban ma minden politikus az ő utódjaként szeretné feltüntetni magát. A kommunistáktól kezdve, a baloldali és a jobbközép politikusokon át, egészen a szélsőjobbig. A gaullizmus eszmerendszere összetett, egy-egy részletet kiemelve és ügyesen kiszínezve bármely politikus találhat saját politikáját igazoló részletet. Ettől azonban még nem kerülnek közelebb az ötödik köztársaság alapítójához, akinek erőssége pont abban rejlett, hogy képes volt kialakítani és fenntartani a francia nemzet sajátosságainak legjobban megfelelő politikai érdekegyensúlyt. A de gaulle-i útról mára jószerivel minden politikus letért, a gaullizmus eszmerendszerét Franciaországban ma leginkább értelmiségiek őrzik. Francia kollégáival ellentétben, a magyar miniszterelnök felfigyelt a gaullista hagyományokra, és ennek több ízben hangot is adott. Orbán Viktor lenne Európa következő, magyar de Gaulle-ja?


A hasonlóság a két politikus eszmerendszere között nagyobb, mint gondolnánk – ezt erősíti meg egy francia gaullistával nem rég folytatott beszélgetés is. A magyar miniszterelnök gondolkodásának középpontjában a szuverenitás áll, azaz az ország függetlenségének a garantálása. De Gaulle szintén erre törekedett, legelőször a német megszállás alatt a francia ellenállás vezéreként. A függetlenség eszméjét de Gaulle a békekötést követően sem adta fel. A pragmatikus politikus fontosnak tartotta, hogy Franciaország az USA-tól, valamint a különböző nemzetközi szervezetektől is független maradjon, és megőrizze önállóságát az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségben. A történelmi vezetőt egykor személyesen ismerő gaullista újságíró kiemelte, hogy a függetlenség gazdasági önállóságot is feltételez, ezért de Gaulle hatalomra kerülése után legelső feladatának tekintette, hogy az államot megszabadítsa külső adósságaitól. A gaullista gazdaságpolitika egyfajta harmadik utat jelent a kapitalizmus és a szocializmus között. Az államelnök mindig is óva intette országát attól, hogy gazdaságát kizárólag a piac és a nagytőke irányítsa, ezért vezetése idején az állam kulcsszerepet játszott a nemzetgazdaságban.

Amikor a gaullista újságíró a különböző aktuálpolitikai kérdésekről beszélt, olyan volt, mintha egy magyar kormányszóvivő veszett volna el benne. Többek között rávilágított arra, hogy Európa elemi érdeke harmonikus kapcsolatra törekedni Oroszországgal, és véleménye szerint az Unió saját kezébe harapott, amikor Oroszország ellen gazdasági szankciókat vezetett be. A gaullista értelmiségi a multikulturális társadalmi berendezkedés nehézségeit és hiányosságait is világosan látja, az illegális bevándorlással kapcsolatban pedig szintén kritikusan tekint a tehetetlen európai vezetésre és a német kancellár ellentmondásos megnyilvánulásaira. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nincs ma Franciaországban olyan vezető politikus, aki mindezen gondolatokat nyíltan felvállalná, habozás nélkül vágta rá: a magyarázat egyszerű, a francia politikai színteret és médiát teljesen eluralta és megbénította a politikailag korrekt közbeszéd.

(Bevándorlók Párizs utcáin.)

A francia sajtó sokszor üt meg kritikus hangot Magyarországgal szemben, mi pedig hajlamosak vagyunk azokat egyből magunkra venni, és rögtön védekező álláspontba helyezkedni. Pedig nem kell sokat kutatni, hogy számos higgadtabb, racionális gondolkodású emberrel találkozzunk Franciaországban, még ha jelenleg az ő szavuk halkabb is a többiekénél. A keresztény-konzervatív magyar értelmiség feladata, hogy kapcsolatba lépjen a francia gaullistákkal és szorosabbra fűzze a két ország közötti baráti szálakat.