Behódolás

Vegyük sorra ezeket: John Cleese, a Monthy Python tagja (egyébként sikeres üzletember) bejelentette: nem megy többet egyetemi campusokra előadni, mivel az érzékenységre való polkorrekt hivatkozás megöli a humort. Nemrég itthon is felbukkant a „safe space” faramuci fogalma. Ez utóbbi nagyjából azt jelenti, hogy egyes kijelölt területeken – az egyetemi campusokban - semmi olyan nem hangozhat el, ami bárki érzékenységét sérti. Ha ezt Amerikában nem gondolnák halálosan komolyan, akkor fáradt humorral mondhatnánk, hogy a vége az lesz, hogy mindenki csöndben üldögél – ha csak a csönd nem zavar valakit…

("A jogaid ott végződnek, ahol az érzéseim kezdődnek." Kép forrása: itt.)

Nem sokkal ezután derült ki: a South Park forgalmazói jelezték, hogy az Iszlám Államról készült epizódot „egyelőre” nem vetítik le. Itt egy pillanatra gondoljunk vissza arra, hogy a Charlie Hebdo röviddel a tavalyi merénylet után bejelentette, hogy Mohammed prófétáról nem fog több karikatúrát közölni. Mindezt egy kissé hátborzongató, de annál egyszerűbb üzenetként is értelmezhetjük: az szerez „mentességet” (az egyébként alpári) karikatúrákon való szereplés alól, aki szétlövi az éceszgébert és a grafikust.

De lehet, hogy nem is csak a nyers erőszakról van szó? A pénz is nagy úr. A szaúdi alapítványok nyugati bevásárlásairól a média területén már korábban is lehetett hallani, de ezúttal az angol parlamentről volt szó. A Westminster-palota felújításának ideje alatt ugyanis egy olyan minisztériumi épületbe költöztetnék a parlamentet, amely egy iszlám konzorcium kezében van, tőlük bérlik vissza. Az épületben pedig nem folyhat a sariát sértő tevékenység, amely izgalmas perekre nyújt kilátását… A szóban forgó irodaházat annak a törekvésnek a részeként értékesítették, amelynek keretében Londont az iszlám pénzügyi rendszer központjává akarják tenni.

A következő eset David Jones nyugdíjas tűzoltóval, a Fireman Sam mesefigura megalkotójával történt Londonban, a Gatwick repülőtéren. Amikor a biztonsági ellenőrzésen haladt volna át, az előtte levő iszlám hitű asszony egész testét és arcát is eltakaró hidzsábot viselve haladt át a fémdetektor-kapun, anélkül, hogy az arcát megmutatta volna. Erre David Jones a következő megjegyzést tette az egyik biztonsági őrnek: „Kíváncsi vagyok mi lenne, ha én ezt a sálat viselném az arcom előtt.”.  Ez a megjegyzése óriási hibának bizonyult. Miután csipőprotézisét a fémdetektor kapu jelezte, félreállították, és a megjegyzése miatt rasszizmussal vádolták meg. Külön odahívtak egy muszlim biztonsági őrt, akitől bocsánatot kellett volna kérnie… Végül egy órás vita után elengedték, miután belement abba a kompromisszumos megfogalmazásba, miszerint a megjegyzését sértőnek gondolhatta a muszlim biztonsági őr. „Gatwicken valami olyasmi állapotok uralkodnak, mint Orwell 1984-ében.” – panaszkodott utána Jones.

Végül, most vasárnap, egy bevándorlás-ellenes tüntetés után a francia hatóságok Calais városában letartóztatták Christian Piquemal nyugalmazott tábornokot, az Idegenlégió egykori parancsnokát, aki egyébként három korábbi szocialista kormányfő katonai kabinetjének is meghatározó alakja volt. Emlékezzünk: Calais városa mellett található a beszédes „Dzsungel” nevet viselő, többezres illegális tábor, ahonnan a migránsok kamionok feltörésével próbálnak Angliába jutni. A demonstrációt végül nem engedélyezték és a megjelent száz-kétszáz fős tömeget oszlásra szólították fel. A tábornokot őrizetbe vették, de hétfőn nem állhatott bíróság elé, mivel cellájában meghűlt és inni sem kapott, ezért kórházba kellett szállítani. Az intézkedést a területi ügyész azzal magyarázta, hogy nyilvánvalóan „neonáci típusú” összejövetelről volt szó. Az eljárás ellen a középjobb Köztársasági Párt egyik képviselője is tiltakozott, mondván: „Az, hogy a rendőrség letartóztatja Piquemal tábornokot, miközben az állam nem tesz semmit a No Borders [migráció-párti szervezet] agitációja ellen, undorral tölt el.”.

De végül is minek tüntetni Franciaországban? Néhány évvel ezelőtt nemhogy százezrek, de milliók vonultak az utcára a családpárti megmozdulásokon. A résztvevők közül sokakat brutálisan bántalmaztak, de ennél jóval ijesztőbb, hogy a füle botját sem mozdította az „estabilishment”. (Vessük össze ezt a „majd megunják és hazamennek” gyurcsányi maximájával.)

Ha tehát európai akarsz maradni, és ki is mered mondani a véleményedet, esetleg a humortól sem félsz, akkor nyugodtan számíts arra, hogy meghurcolnak, kitiltanak, esetleg nácinak bélyegeznek és letartóztatnak. Az „estabilishment” pedig a pénz vonzásában és az „értelmiség” önkéjelgő polkorrekt simogatásában prédául dobja a kontinenst az utóbbiak lázálmain kívül azoknak is, akik megvetik a mi életünket.