Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Bajnai 2.0 Rómában

A sors furcsa fintora, hogy a Bajnai Gordon-féle “szakértői kormány” kétes dicsőségű névsora éppen akkor került ismét elő a magyar nyilvánosságban rehabilitációs kontextusban, amikor az olasz jobboldali koalíció újabb győzelmet aratva folytatta araszolását a kormányzás irányába. 

A Lega (Salvini), a Forza Italia (Berlusconi/Tajani) és a Fratelli d’Italia (Meloni) szövetsége a 14. csillagot megszerezve immár az olasz tartományok kétharmadában kormányoz a római koalíciós pártokkal szemben. Mégis araszolásnak kell neveznünk azt, ami szabad szemmel is előretörésnek látszik, hiszen az establishment-baloldali Demokrata Párt és az anti-establishment posztmodern Ötcsillag Mozgalom a látványos lakossági bizalomvesztés ellenére eltökéltek hatalmuk megtartása mellett, amihez minden jogi és politikai támogatást megkapnak a római, a brüsszeli, berlini, párizsi elittől. A Salvini-Meloni szövetségnek pedig marad a “Találkozunk 2023-ban!” elköszönés, előtte egy évvel pedig egy elnökválasztáson vigasztalódhatnak.

De hogy jön ide Bajnai Gordon és kormánya?


A Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-SZDSZ koalíció létrejöttét követően néhány hónappal, a 2006. szeptember 17. (az őszödi beszéd kiszivárgása), 2006. október 1. (súlyos vereség az önkormányzati választáson) és 2006. október 23. dátumok Bermuda-háromszögében elvesztette választói legitimációját. 2008 tavaszán népszavazáson bombázták szét a magyar választók a kormány megszorító politikai lépéseit, majd Gyurcsány Ferenc 2008 májusára a kormánytöbbségét is elvesztette az SZDSZ kilépésével a koalícióból. A kisebbségi kormány megalapítása Bajnai Gordon esetében csak helycserét jelentett, továbbra is Gyurcsány egyik legfontosabb minisztere maradt. Bajnai ideje csak majd’ egy évvel később, 2009 áprilisában jött el, amikor a baloldal kollektív bölcsessége (vagyis bizalmasa és barátja, Gyurcsány Ferenc) benne találta meg egy szakértőinek nevezett kormány letéteményesét.

Őszödi beszéd, önkormányzati választás, rendőrterror, elveszített népszavazás, kisebbségi kormány, szakértői kormány - röpke 3 év alatt hat demokratikus filmszakadás következett be anélkül, hogy Magyarországon előrehozott választást tartottak volna. 2010 tavaszán a választók keményen megbüntették a megkérdezésük elszabotálására szövetkezett szereplőket, kétharmados parlamenti többséggel felhatalmazva Orbán Viktort és a Fidesz-KDNP-t. Az a sajátos magyar politikai viszonyokat jellemzi a baloldalon, hogy a magukat “2010. utáni pártoknak” nevező erők azok után, hogy a baloldal bő tíz évvel a Bajnai-kormány leköszöntét követően is romokban hever, mégis a vonatot falnak vezetők, csődgondnokok, választást soha nem nyerő figurák megnyerésében vélik felfedezni a csodafegyvert.

A Gyurcsány-Bajnai tandem tehát valós társadalmi támogatottság nélkül kihúzta négy évig. Hármat kihúzott Gyurcsány, mielőtt a világgazdasági válság beütött volna, nagyjából a saját elképzelései és a kutyát csóváló farok SZDSZ követelései szerint. 2009 tavaszától Bajnaiék már egyértelműen Brüsszel, az IMF programját végrehajtva, ilyen-olyan tekintélyes külföldi hitelezők, spekulánsok elvárásainak megfelelően kezelték félre a pusztító válságot, Görögországgal és Olaszországgal közel azonos kategóriában. A süllyedő hajót a polgári kormányzás mentette meg a katasztrófától, és ma Magyarország szélesebb mozgástérrel, alacsonyabb államadóssággal és erősebb demokratikus felhatalmazás alapján működik, mint tizenpár évvel ezelőtt.

Mindeközben Olaszországban nem sikerült ugyanez a bravúr, és a Brüsszel-IMF kettős a Bajnai-kudarcból, az orbáni szabadságharcból okulva egészen egyszerűen saját képviselőt ültetett Rómában az olaszok nyakára a szintén szakértőinek nevezett Monti-kormány személyében. Az olaszok 2018-ban megelégelték az évtizedes stagnálást, az elszegényedést, az eladósodást, és két, a Brüsszel- és Berlin-konform elitekkel szemben álló erőt juttattak kormányra Salvini Legája és az Ötcsillag Mozgalom képében. Salvinig 2019-ben elhagyta a koalíciót, ennek ellenére nem új választás következett, hanem az Ötcsillag Mozgalom vált lelki üdve árán Brüsszel-konformmá, összebútorozva a bukott szocialistákkal. A COVID-válság pedig gondoskodik róla, hogy a berlini-frankfurti-brüsszeli ihletettségű dinasztikus frigy mindaddig fennmaradjon, míg a szuverenista erők el nem tűnnek a színről - de legalábbis a 2023-as választásig. Addigra ugyanis minden, az uniós helyreállítási alappal és a következő hétéves költségvetéssel kapcsolatos kérdést dűlőre visznek Olaszországban.

Az eladósodás a szuverenitás elvesztéséhez vezet. Ennek ékes példája, ha egy ország választóinak újra és újra kinyilvánított akarata csupán színes-érdekes díszítőelem a demokráciának nevezett színpadon. Aki nem hiszi, kérdezze csak meg Bajnai Gordont.