Bajban a moho sapiens

Másik véglet a nemtörődömségé. Felelőtlen ostobaság, hiszen növeli a járvány terjedési sebességét, s ezáltal persze a pánikét.

Mindenki vizsgázik most. Kormány, ellenzék, állampolgár. Európa nemzetei a vészhelyzetben tarka képet mutatnak: a három szereplő egyszerre szinte sehol sincs a helyzet magaslatán. Ahol pedig az ellenzék kisstílű esélylesőként viselkedik, az a legellenszenvesebb. (Meg a legkevésbé okos ellenzéki politika.)  

Veszélyes precedens, hogy globális összehasonlításban a diktatórikus és a nem igazán példásan demokratikus ázsiai országok (Kína, Dél-Korea, Mongólia) mintha hatékonyabban kezelnék a járványt. (Nem tudjuk persze, milyen áron).

Márpedig a sokat hangozatott globális összefüggés itt és most lényeges: tényleg tőről metszetten globális, hálózati a válság. Mindennapi rutinjaikat fordítja fel, azonnal és közvetlenül. Mindenkinek kéretlenül és kegyetlenül demonstrálja, milyen is a negatív globalizáció.

Hová szökjünk előle?

A Spitzbergákra?

Minek? Már ott van.

Afrikába?

Ott is feltűnt, noha állítólag nem szereti a meleget.

A nagy kérdés azonban úgy szól: mi lesz a járvány után?

Érintetlen marad-e a moho sapiens mindent maga alá gyűrő, féktelenül profitelvű - rizikós - világstruktúrája, vagy akkora is lehet a pofon, hogy teret nyer végre a homo sapiens? Aki tudja, hogy a gazdaság van a társadalomért, s nem fordítva; tudja, hogy az egyén „önmegvalósítása” ma nem egyéb a mértéktelen fogyasztás ajánlatánál, s ebből a portfólióból a spirituális értékek, az „elavult” hagyományok és a szellemi javak szembetűnően hiányoznak.

Rehabilitáljuk-e az államot, amelyről a neolib önhittség ellentmondást nem tűrően állítja, hogy az nem egyéb, mint a probléma maga?

Belátjuk-e, hogy a nemzetállamok kölcsönös felelősségi alapon együttműködő közössége járhatóbb út, mint az íróasztaloknál vizionált Európai Egyesült Államok? Felfogjuk-e, hogy sem a világ, sem annak európai része nem lehet határtalanul nyitott társadalom? Mert ha valami, az a járvánnyal egyértelmű lett, hogy a jelenlegi Brüsszel a papíros ízű téveszmék jól fizetett központja, mely vészhelyzetben inkompetens és fölösleges.

Szóval mindannyian észbe kapunk majd és biztonságosabbá válik a világ?

Naivitás.  

De talán az a régi fölismerés megfogalmazódhat: sok mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy minden a régi maradhasson.  

S ha valaki netán még ezt a minimumot sem érti meg, akkor az a válság után is tartósan maradjon csak otthon.