Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

B3W-D10-G2-TTC

Ez nem a következő Csillagok Háborúja film új robot-főhősének neve, hanem a nyugati mainstream új mestertervében szereplő szervezetek rövidítéseinek felsorolása. A nagy terv a Kínáról való leválásról és a feltörekvő rivális gyengítéséről szól. Váratlan helyről bomlasztják. “Belülről”.

Közhely, de igaz, a Biden-kormányzat Donald Trump elnökségének több intézkedését folytatja. Trump, amolyan game changerként, a maga vadnyugati módján berúgta a Világ ajtaját, bekiabálta, hogy America First!, majd új feltételeket támasztott szövetségeseknek és riválisoknak egyaránt. A maga nyughatatlan stílusában és tempójában a neki kiszabott négy évben is komoly változást akart elérni, amit a konfliktusok kihegyezésétől remélt.

Az amerikai Deep State örült egyes döntéseknek, ám a stílus, a tempó és a kiszámíthatatlanság, valamint az a tény, hogy a Deep State egyes részeit is visszanyeste volna, már nem volt ínyükre. Biden megígérte ugyan, hogy az unilaterális fellépéstől visszatér az effektív multilateralizmushoz, ám az afganisztáni kivonulás és az ausztrál tengeralattjáró-üzlet is amerikai magánszámnak számít. Nézzük akkor azokat az intézményeket, amelyek a nyugat szorosabb integrációját szolgálnák.


A B3W rövidítés a Build Back Better World amerikai-angol kezdeményezést takarja, amely a kínai Egy Övezet, Egy Út (Belt and Road Initiative) ellensúlyozását szolgálná. Európát ugyanis az USA és Kína is amolyan “saját” házi piacának szeretné megnyerni. A kínai Selyemút délről a görög Pireusztól a Belgrád-Budapest vasúton át egészen Európa legnagyobb belföldi kikötőjéig, a német Duisburgig vezetne. Ez egészülne ki északon a Jeges Selyemúttal, ami a Csendes-óceántól az Arktiszon át, Oroszország és Norvégia partjai mentén vezetne az Északi-tengerre, Hamburg, London és Rotterdam kikötőibe.

Joe Biden és Boris Johnson ezt ellensúlyoznák a B3W-projekttel, ami még eléggé kiforratlan. A már a Juncker-tervnél is alkalmazott módszer szerint az állami beruházások mellé magántőke társulna, így sikerülne a befektetett tőke mennyiségét növelni. A gyenge pont: azoknak a nyugati multiknak kéne a Kínától való leválást finanszírozni, amelyek most egészen jól keresnek a kínai piacon.

A D10 annak a tíz “legfejlettebb” demokráciának lenne a fóruma, amelyet a Brexit után új utat kereső Anglia és a “szabad világ vezető hatalma”, az USA irányítana. Ebben a már 2008-ban útjára indított kezdeményezésben a G7 országok (Egyesült Királyság; USA; Japán; Kanada; Francia- Német- és Olaszország, valamint az EU) mellett Ausztrália, Dél-Korea és India vehetne részt, amelyek együtt a Világ GDP-jének kb. hatvan százalékát adják. Azért itt sem felhőtlen az öröm. A kínai piacnak igencsak kitett Német- és Olaszország nem szeretne egy egyértelműen Kína-ellenes platformhoz asszisztálni. Japán Dél-Korea felértékelését nézi rossz szemmel, mivel így egy másik csendes-óceáni gazdasági hatalom is helyet kapna az asztalnál. India (valamint a további potenciális tagok Brazília és Dél-Afrika) esetében pedig a nyugati demokráciához képest eltérő fejlődési irány, illetve az orosz és a kínai gazdasági befolyás hátráltatja a csatlakozást.

A G2 és a TTC fogalmak igazában ugyanannak az éremnek a két oldalát adják. A G2 fogalom alatt Kínában az USA és Kína kettősét értik, akik világgazdasági szerepük miatt meghatározóak. A glasgow-i klímacsúcs után (!!!) kötött amerikai-kínai klímaegyezmény, illetve a két elnök videókonferenciája is ezt a látszatot erősítik. Fentebb már utaltunk arra, hogy a gazdasági és politikai jelentőségéből egyre csak veszítő Európát Kína és az USA is amolyan hátsó udvarnak, házi piacnak tekinti. A kínai Selyemúthoz képest az USA most újramelegítené a Trump elnök által elvetett TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) kezdeményezést, amelynek új neve az EU-US TTC (Trade and Technology Council), amelynek első ülésére szeptember 29-én került sor a pennsylvaniai Pittsburgben.

Milyen legyen a G2?

A TTC keretében az EU és az USA olyan közös – klímavédelmi – célokat, szabályokat és szabványokat határozna meg, amelyek révén kiszorítanák a kínai, orosz és más, körön kívüli országok “környezetszennyező”, vagy “szabványon kívüli” termékeit. A TTC biztosítaná a dollár világkereskedelmi szerepének megőrzését, amit Kína és Oroszország a “dollártalanítás” keretében – egyelőre a kétoldalú kereskedelemben – csökkentene.

A G2 ebben a nyugati mainstream olvasatban tehát nem az USA és Kína kettőse, hanem az USA és az EU egybenyitott piaca és Kína kettőse lenne. A “szép új Világ” kialakítása azonban lassan halad. Joe Bident nem várt helyről fékezik. A Demokrata Párt jobbszárnyán ülő képviselők a Blue Dog Coalition és a Moderate Democrats kihasználják a Kongresszusban lévő szűk többséget arra, hogy fékezzék Biden – hitelfelvételből finanszírozott – terveinek megvalósulását.

Így sikerült megfelezni (3,500 » 1,750 milliárd dollár) a csomagot. És miért sikerült mindez? Mert a Wall Street Kínában befektető bankjai; az orosz olajra utalt amerikai olajcégek; valamint az USA-ban és Kínában is jelenlévő német és más nyugati cégek több ezer dollárral támogatták ezen bátor demokrata képviselők és szentárok újraválasztási kampányát, így kevéssé függenek már saját pártjuktól. A demokraták balszárnya ezért követelte újfent hangosan a “Corporate money” száműzését a kampányfinanszírozásból.

Ezek a nyugati mesterterv sarokpontjai. Európának ebben alárendelt szerepet osztanak, amit a legtöbb európai ország csendesebben-hangosabban ellenez. Az EU Jövőjéről szóló konferenciasorozat jó alkalom arra, hogy ezekről a dolgokról is elgondolkodjunk.

(Fotó: MTI/EPA)